Szereplők

Üdvözlünk!

Sziasztok ez az oldal egy lányról szól aki egy nap egy új gimibe ment ahól más lesz az egész élete és egy illető teszi mind ezt akit úgy hívnak Castiel és pár barátja.Akit érdekel néze meg.:DElőre bocsánat hogy van benne helyesírási hiba de általában este írom tovább a történetett így mégegyszer bocsi.

 

1.rész 

Az új suli

Felkeltem reggel megmosakodtam, megreggeliztem.Kaja közben azon gondolkoztam, hogy mért volt értelme átíratni egy másik iskolába.

Miközben a kaját néztem valaki megszólalt.

Jó reggelt nővérem.

Á jó reggelt Susan-mondtam....Susan nem tudod miért kellett elköltözni és átiratni minket egy másik iskolába?-kérdeztem.

Hm...nem tudom.Mért nem kérdezed meg anyát?-kérdezte.

Mert nem akarom felkelteni-kezdtem piszkálni a reggelim.

Amanda nem akarsz már menni, mert még a végén elkésel?-néz rám Susan..

Jaaaajj tényleg köszi, hogy szólsz-kapkotam a cucomat.Szia!-mondtam ő meg vissza köszönt.

Futottam, futottam amíg csak bírtam.Mikor oda értem az udvara megfogtam az egyik keritést és lihegni kezdtem.Miközben lihegtem valaki megfogta a válam és akart valamit mondani de én addigra megfordultam.

Áááááá!!-sikítottam.

Ekkor befogta a számat hogy ne tudjak síkitani és behúzott egy sötét helyre.Becsukta a lábával az ajtót, hogy ne higgyék, hogy valakit ijezgetnek.Én ekkor beleharaptam a kezébe.Arébb mentem tőle csak olyan pár métert, mert nem tudtam, hogy nem e fogok még valamibe beleütközni mivel korom sötét volt bent.Ezután nyugodtan megprobáltam megszólalni:

Hová hoztál és ki vagy?-kérdeztem tőle nyugotan.

Ekkor fölkapcsolta az ott lévő villanyt.Kinyitottam a szemem és láttam egy vörös hajú fekete szemű fiút aki piros és fekete ruhában volt.

K..ki vagy és hol vagyok?-kérdeztem mégegyszer tőle dadogva.Ekkor megszólalt.

És te ki vagy?Biztos egy új diák mert az itteniek nem ilyenek-mondta.

Én kérdeztem előbb-mondtam még mindig dadogva.

Lassan kezdet közelebb jönni a vörös hajú fiú én pedig kezdtem hátrálni de nem tudtam túl sokáig menni mivel a falnak hátráltam.Így nem tudtam mást tenn,i eközben a vörös hajú fiú az egyik kezét a falnak támasztotta így pont a szemem előtt volt.Én pedig elkezdtem elpirulni.

Gondolom te egy zaklató vagy ebben az iskolában?-kérdeztem tőle de még mindig pirultam és probáltam nem a szemébe nézni.

Igen-mondta.Én meg meglepödtem.

T..tényleg?-néztem rá nagy szemekkel.

Ekkor a vörös hajú srác a fejét közelebb huzza az enyémhez és megszólal.

Téged könnyen belehet csapni-mondta mosolyogva.

A fejemet elfordítottam.Ő meg a másik kezével az államat vissza forditotta, hogy lásson.Én meg úgy pirultam és duzogtam egybe hogy az nem semmi, és megint megszólalt:

Mi az nem mersz rám nézni?Csak nem félsz?Hahaha....hogy duzog itt valaki.-csak úgy lökte a kérdeseket..Ránéztem.

Nem félek és nem duzogok!-mondtam határozottan és össze kulcsoltam a kezemet.

Persze-mondta forgatva a szémet.Engem Castielnek hívnak-mondta rám nézve.És te ki vagy?-néz végig.

Addig nem válaszolok amíg még a másik kérdésemre nem válaszolsz-mondtam duzogva.

Háát jó....épp egy kis pincében vagyunk a suli udvarában-mondta.

Engem Amandának hívnak, és eresz el!-forgolodtam a fal és a velem szemben álló személységgel..

Castiel elengedett és én, mint a vihar olyan gyorsan menekültem el onnan ahogy csak tudtam.Kinyitottam az ajtót utána be is csuktam.Vettem egy nagy levegőt és probáltam ezt meg nem történtnek mondani magamba./Eközben Castiel megfogta a cucát és azt mondta magában hogy milyen fura lány ez az Amanda és megrántotta a vállát./Én bementem az iskolába és ott állt egy szökés barnás hajú fiú aki engem nézett.

Szia te vagy az új diák Amanda igaz?-kérdezte tőlem.

Igen én vagyok-lepödtem meg egymás után.

Akkor üdvözlet az új iskolában-mondta mosolyogva.

Köszi-mosolyogtam.

Akkor körbevezetlek-mutatt az első teremre.

Az jó lenne-mondtam kicsit zavartan.

Bemutatta az összes termet ahól várhatóak az óráim.Utólsónak a Dökös termet mutatta be nekem.

Ez tehát a Dökös terem-mondta.

A fejemet mindig forgatam közben, hogy milyen rend van itt és csend.

Láttom elcsodálkoztál-mosolygott.

M..mi ja igen és itt csak a dökösök lehetnek?-kérdeztem.

Háát nagyából, de ha valami problémád akadna akkor jöhetsz ide bármikor-közölte.

Értem és hol az osztálytársaim vagyis hol leszek?-a kérdéseim csak úgy jöttek.

Óóó tényleg elfelejtetem bemutatni az új osztálytársaidat bocsi, csak most nagyon sok mindent el kell még intéznem-mondta kicsit szétszortan.

Semmi baj-feszítettem egy kis mosolyt.Öhmm még a nevedet se tudom?-néztem rá.

Jaaj tényleg Nataniel vagyok-mondta.

Miközben mentünk Nataniel elmondta, hogy az osztály létszám velem együtt lett 20.Én meg csak hallgattam és hallgattam.Amikor oda értünk bemutatott mindenkinek.Én megkérdeztem Natanieltől, hogy így csak 19 velem együtt és hol van a 20. akit még be kéne mutatania.És ezt válaszolta:

Én lennék-mondta mosolyogva.

T..tényleg?-kérdeztem.

Igen-mondta egy kicsit zavarban.

Akkor te vagy a mi dökösünk?-kérdeztem tőle nagy szemekkel. 

Igen, én lennék de kell majd mégegy személy, majd az osztály szavazással fogja eldönteni ki lesz az-mondta.

Ahaa értem-mondtam.

Na akkor itt hagylak remélem boldogulsz?-kérdezte.

Háát remélem-mondtam miközben vakartam a fejem mosolyogva.

Akkor szia-mondta.

Szia.

Nataniel elfutott én pedig megfordultam és nekem jött valaki és a papírok csak repkedtek.

B..bocsánat-mondta dadogva.

 Segítsek?-kérdeztem.

Kérlek-mondta.

Összeszetük az összeset és megérdeztem mi a neve ő azt mondta, hogy Samnak hívják én is bemutatkoztam és azt mondta, hogy mivel segítetem meghív délután egy sütire.Persze én igent mondtam, mert ha nemet mondtam volna lehet, hogy megsértem őt.Elköszöntünk egymástól és mindenki elment a saját dolgára.Nagyon nehezen telik ez a nap mondtam magamban és megfogtam a táskám és elkezdtem indulni ki hogy haza menjek.Utközbe azon filoztam milyen fura egy iskola ez.

Haza jöttem!-hangosan mondtam.

Szia kicsim!-mondta anyukám.

Na milyen volt az első napod az új iskolában?-kérdezte.

Háát fura volt-mondtam.

Ohh aha értem-mondta.

Anya?-kérdeztem.

Mondjad Amanda-mondta.

 Mért költöztünk el és mért iratatok át egy másik iskolába?-kérdeztem olyan semilyenes kedvel.

Háát eleve azért, mert itt jobb az iskola a munka is jobb-mondta.

Ohh..értem-mondtam.

Mért?-kérdezte.

Háát mert eleve nem tudtam mért költöztünk el-mondtam.

Bementem a szobámba egy kicsit pihentem később anyukám benyit és azt mondja hogy mennie kell dolgozni.Majd olyan 1 órát a szobámban töltötem utána kezdtem készülödni mivel találkozom van.Vissza mentem az iskolába mivel Sam nem megy haza így itt találkozunk.Köszöntünk egymásnak és elmentünk.Amikor megérkeztünk vett két sütit amit ettünk és közben beszélgetünk úgy éreztük, hogy jó barátok leszünk.                                   

 

 

2.részt 

Én is dökös vagyok vagy nem?

*Másnap az iskolában*

Bementem a saját termembe ahol várt rám Sam.Könyörögtünk az osztályfönöknek, hogy had üljünk egymás mellé nagy nehezen megengette de csak feltételekkel.Első órám biológia volt.Bemutatkoztam a biosztanáromnak nagyon kedves tanár.Meg mondta, hogy mit vár tőlem mint diák.Kicsöngetek mindenki csak úgy szaladt ki a termekből.Megszólalt a hangosbemondó hogy válaszuk ki, hogy ki legyen még a másik dökösünk.Samat kérdeztem, hogy mért kell még egy ha már van egy, ő azt felelte azért, mert egy dökösnek sok minden van a vállán egy osztályban így az igazgató azt akarja, hogy minden osztályban legyen kettő.Ekkor megint megszólalt a hangosbemondó kérlek titeket, hogy menjetek be abba a tanterembe ahol lesz következő órátok és írjatok egy papíra egy nevet, hogy ki legyen a másik dökösötök.Úgy is lett mindenki bement a következő terembe és Nataniel kiosztott kis lapokat.Azon gondolkoztam hogy kinek a nevét írjam rá mivel annyira senkit sem ismerek.Ekkor Nataniel megszólalt:

Nem tudod kit írj Amanda?-kérdezte.

Óó Nataniel igen nem igazán ismerek itt még annyira senkit-mondtam szomorúan.

Ne aggódj akkor írd azt oda akit ismersz és esetleg javasolsz-mondta.

Tényleg elfelejtkeztem Samről köszi Nataniel-mondtam boldogan.

Nagyon szívesen-mondta mosolyogva.

Várj Nataniel-mondtam.

Hmm?-mondta

Te kit választottál?-kérdeztem.

Háát majd meglátod-mondta mosolyogva és elment.

Össze hajtottam a papírt és bedobtam egy kis ládikába.Aztután már rögtön csöngetek be.Mindenkinek az arcán ott volt a bánat.

Sam mért mindenki olyan szomórú most?-kérdeztem.

Azért, mert itt a tanár nagyon szigurú-mondta halkan.

Óóóó értem-mondtam neki vissza halkan.

Háát tényleg nem a legjobb fej tanár az biztos mondtam magamba.Kicsöngetek.A boldogság hagja je mondtam magamba.

Úgy vettem észre Samen, hogy nem érzi jól magát.

Sam jól vagy olyan rossz rádnézni?-kérdeztem szomorúan.

Mi? ja jól vagyok-mondta dadogva.

Látszik rajtad, hogy nem vagy jól ne hazudj nekem hiszen úgy tudom, hogy jó barátok vagyunk nem?-kérdeztem.

Persze hogy a legjobb barátok vagyunk-mondta remegve.

Akkor gyere lemegyünk az osztályfönökhőz és megmondjuk hogy nem vagy jól oké?-kérdeztem szomorúan.

Rendben-mondta.

Lementünk az osztályfönökhőz és megmondtam, hogy nem érzi jól magát Sam és hogy nem e kéne hazamennie.Azt mondta az osztályfönök, de az lenne a legjóbb mondta nekem.Fölhivta a szüleit mi addig közben beszéltünk, hogy gyógyulj meg.Persze igent mondott megkért arra, hogy adjam meg mindig a háziját én azt mondtam rendben megadta a telefon számát és azt kérdezte, hogy kikísérem az udvar kapujáig erre is igent mondtam.

Akkor gyógyulj meg jó?-mondtam kevésbé szomorúan.

Rendben úgy lesz-ő is probálta kevésbé szomorúan mondani.

Szia-mondta.

Szia.

Én még sétáltam az udvaron épp ott volt egy pad oda leültem és gondolkoztam azon most mit tegyek még nem igen ismerem az iskolát és barát nélkül olyan rossz.Ekkor valaki a hátam mögött megszólalt.

Mi az Amanda mi történt?-kérdezte a hang.

Ismerős volt a hangja mint egy zaklatónak.Megfordultam egy kicsit és láttam, hogy Castiel az épp tesi cucban.

Mit keresel itt?-kérdeztem.

Hahaha egyre viccesebb vagy háát ebbe a suliba járok-mondta mosolyogva.

De nem úgy értem hanem úgy, hogy mért vagy tesi cucban?-kérdeztem kérdezködős szemmel.

Háát pl. azért mivel becsengettek és tesi órám van-mondta.

M..mi már becsöngettek?Jaaj kifognak nyírni-mondtam idegeskedve.

Akkor megyek is-mondtam.

Menni akartam de valaki vissza rántott.Hátra fordultam és Castiel fogta a csuklómat.

T..te meg mit csinálsz Castiel?-kérdeztem.

Nem engedem el addig a csuklódat amíg el nem mondod mi a bajod-mondta komolyan.

M..mi?-mondtam meglepődve nagy szemekkel és elpirulva.

Minek mondanám meg neked? és elkések még csak a második napomon.-kérdeztem de mondtam is.

Erre ő magához húzott közelebb én meg probáltam ellenkezőleg tenni ezért probáltam előre menni.De ez nem sikerült mivel erősebb volt nálam.Pár centire voltunk egymástól de én háttal voltam még neki.

Neked tesid van még a végén bajba keveredsz menjél-mondtam dadogva.

Addig nem megyek és te se amíg el nem mondod-mondta komolyan.

Akkor megprobálok inkább kiszabadulni-mondtam.

Nem akartam megfordulni így meg se fordultam előrébb tettem azt a kezem amin fogja a csuklóm és probálkoztam egy kézzel 5 percen keresztül küzködni.

Mért vagy ilyen erős!-montam hangosan.

Talán azért mert sokat sportolok-mondta.Amikor ezt mondta megfogta azt a kezem amivel a csuklómat fogta, megforgatott és pont vele szemben találtam magam.

  Lassan fölnézek és a szemével találom magam elkezdem megint pirulni mint az alma és nem tudtam mit mondani.Aztán gyorsan le is hajtottam a fejem így nem látja, hogy pirulok és nem fagyok le.

Tuti hogy egy zaklató vagy-mondtam hangosan.

Erre Castiel csak elmosolyodott.

Mondtam csak akkor engedlek el ha elmondod mi a bajod-mondta.

Soha!-mondtam hangosan.

Akkor jó, felőlem kaphatsz büntetést-mondta.

3 percen át meg sem szólaltam meg ő sem.De ezt már nem birtam de nem akartam, hogy nyerjen ezért még nyugton maradtam.Probálkoztam kiszabadulni de nem tudtam.Ez meg milyen sportban jó gondoltam magamba.Ezután támat egy ötletem megprobálok egy nagy lendülettel elfutni.Meg is csináltam kicsit fel néztem és láttam, hogy nem engem néz hanem balra a kerítést.Gondoltam ilyenkor jó lesz csak nem számít rá mondtam magamba vettem egy nagy levegőt és megprobáltam.De nem sikerült mivel már el kezdtem egy kicsit is mozdulni ő már rám nézett és már figyelte a mozgásom.

Na nem adod fel?-kérdezte.

Hmm..de ha elmondom akkor elengetsz?-kérdeztem.

Igen-mondta komolyan.

Akkor jó-mondtam.

Persze Castiel nem engedte el a kezem amíg meséltem mivel biztos azt hitte, hogy elszököm közben háát igaza lenne.Amikor elmondtam a történet végét kezdte lassan elengedni a csuklómat.

Most mennem kel-mondtam és elkezdtem futni.

Már hová?-kérdezte kuncogva.

Még, hogy hová órára amiről félig lemaradtam hála neked-mondtam megállva.

Háát arról le késtél 2 perc múlva kicsöngetnek-mondta röhögve.

M...mi?Az nem lehet-mondtam idegesen.

De, de-mondta lazán.

Jaaj ne kifognak nyírni és ez még csak a második napom most mit csináljak?-mondtam aggodalmasan.

Van egy ötletem-mondta.

Mi tőled soha nem kérek segítséget!-mondtam pánikolva.

Akkor inkább büntetést akarsz?-mondta.

N..nem-mondtam.

Pánikolva fogtam a fejem.Amikor valaki megfogta a vállam.Castiel nem lehetet mivel előttem van.Így megfordultam.Amikor megfordultam Nataniel arcával találtam magam.

Jaaaaj, itt mindenkinek a kedvece, hogy másokat ijesztgesen?-mondtam hadarva.

Bocsi nem direkt volt-mondta és elengete a válamról a kezét.Téged kerestelek mindenhol-mondta kicsit mérgesen.

Tényleg nagyon sajnálom-mondtam szomorúan.

Háát ezt inkább a tanárnak mond meg-mondta.

Nataniel hagyd őt békén!-mondta Castiel dühösen.

Ááá értem is, hogy mért maradtál le az óráról-mondta Nataniel nekem közben Castielt nézte.

*Kicsöngetek.*

Gyere Amanda kitalálunk valamit, hogy ne kapj nagy büntetést-mondta nekem és indultunk.

Miközben mentünk kérdezőskötem Natanielt, hogy honnan ismeri Castiel és mért olyan utálatosak voltak most egymással.

Amanda ha érdekel egyszer elmondom amikor lesz rá időm jó?-kérdezte.

Jó-mondtam még egy kicsit szomorúan.

Bementünk abba a terembe ahol elvileg ott kellett volna, hogy legyek.A tanár mérgesen láttam miközben engem nézett.

Pakoljatok és menjetek-mondta hangosan a tanár.Kivéve Amanda!-mondta hangosan a tanár.

Amikor kimondta ezt a mondatott a tanárom, én azt hittem most szakad le a plafon a fejemre.Olyan ideges voltam, hogy elkezdtem egy kicsit izadni.Oda mentem a tanáromhoz lehajtott fejjel és megálltam vele szembe.

Igen tanár úr-mondtam.

Nézz rám, hol voltál óra alatt?-kérdezte kicsit vissza fogott hangal.

A barátnőm nem érezte jól magát a biológia órán így a szünetbe levitem az osztályfőnökhőz....-elkezdtem mesélni ami megtörtént ma velem, hogy mért késtem.

De nem hoztam szóba Castielt így ott kitaláltam valamit.A tanár úr úgy ahogy elhitte amit mondtam de adott müntetést számomra.

Értem-mondta a tanár úr fogva az állát.De akkor is kell adnom rád egy kis müntetést-mondta lassan nyugodtan.

Elfogadom a büntetést-mondtam kicsit megkönnyebűlve.

Hmmm..legyen a büntetésed, hogy bent kell maradnod az iskolában 6 óráig-mondta.

Hány napig?-kérdeztem.

Legyen csak kettő mivel ez csak az első figyelmeztetésed és még új vagy-mondta és elment.

Összeszedtem a cucom és megszólalt a hangosbemondó:Kérem minden osztályt, hogy menjen az osztályfőnökéhez, hogy megtudjátok ki lett a másik dökös képviselőtök.Lassan lefele mentem a lépcsőn be az osztályterembe.Amikor bementem mindenki körbe állta az osztályfőnököt én is oda mentem hozzá.Sokan azt csacsogták, hogy valyon ki lett a másik dök képviselönk.Az osztályfőnök kérte, hogy maradjunk csöndbe, hogy fel tudja olvasni ki lett a nyertes.

A másik dök képviselője...hüha-mondta melepeten az osztályfőnök.Két embernek ugyan annyi szavazata van-mondta lassan az osztf.

Az osztály bekiabálta, hogy kik ők.Erre az osztf. azt mondja, hogy Sam és Amanda.Amikor az osztf. kimondta én nagyon meglepödtem, hogy ez, hogy lehet hiszen most érkeztem 2 napja.Amikor ezt magamba mondtam az osztf. oda jött hozzám és azt mondta, hogy én dönthetem el, hogy akarok e lenni a másik dökös én erre nem tudtam semmit mondani így adot holnapig időt de annál többet nem.Én csendben kimentem a teremből és kezdtem hazafele menni mivel vége volt az összes órámnak.Amikor már az iskolán kivül jártam valaki a nevemet mondta.

Amanda várj meg-mondta egy hang.

Erre megfordultam és Nataniel futott felém.

Mondjad?-mondtam meglepve.

Csak azt haa..akartam mondani hogy..-mondta lihegve.

Várj elöször fujd ki magad jó?-mondtam nyugottan neki.

Rendben az jó ötlet, de jobb lenne ha leülnénk egy padra-mondta lihegve.

Rendben úgy sem rohanok-mondtam neki nevetve.

Leültünk egy padra és lassan Nataniel elkezdte mondani.:

Na hogy döntesz?-kérdezte.

Mármint mibe?-kérdeztem.

Háát a..-mondta de én beleszoltam.

Tudom mire gondolsz-mondtam szomorúan egyben komolyan.

Na és született válasz?-kérdezte.

Háát még nem mivel egy nem értem, mért engem választottak amikor csak két napja jöttem, kettő a legjobb barátnőmmel vagyunk döntetlenben-mondtam fogva a fejem.

Háát ez nehéz... de szerintem azért, mert tudják, hogy ők nem birják a terhet mivel lusták és csak tiketten vagytok akik nem adják fel olyan könnyen-mondta megfogva a vállam és mosolygott.

Ez igaz-mondtam fölemelve a fejem és vissza mosolyogtam de utána megint elszomorodtam.

Tudom milyen nehéz ez neked a legjobb barátoddal vagy egyenlő helyzetben-mondta felemelve a fejét és az eget nézte.

Hmmm...háát még ezen gondolkoznom kel-mondtam.Nataniel-mondtam.

Hmm?-nyögve Nataniel.

Elmeséled a sztorit Castielről és rólad?-kérdeztem tőle.

Majd egyszer amikor ráérek-mondta, felált köszönt és elment.

Nem értem ezeket a fiúkat, mért viselkednek így mondtam de rögtön feláltam és én is mentem haza.

*Otthon*

Megjöttem!-mondtam hangosan.

Bementem a konyhába és ott láttam Susant.

Susan hol van anya?-kérdeztem.

Ó helló Amanda, anya elment dolgozni mivel fölhívta a fönőke, hogy segítség kell-modta közben írt valamit.

Susan mit írsz?-kérdeztem tőle.

A házimat-mondta mosolyogva.

Ohh értem-mondtam.

Bementem a szobámba és megírtam a házit utána felhívtam Samat.Kicsöngött.

Szia Sam Amanda vagyok-mondtam a telefonba.

Szia Amanda-mondta kicsit náthásan.

Hogy vagy?-kérdeztem.

Háát egyre jobban-mondta volna örülve de tüszögött egyet.

Egézségedre-mondtam.

Köszönöm-mondta nevetve.

Megadtam a házit Samnak.Ezután kérdezösgödött a suliról hogy mi történt.Persze én azt mondtam semmi érdekes és akkor jutott eszembe, hogy mégis van valami.Megmondtam Samnak, hogy megtudtuk a szavzás végét ő meg annyira kiváncsi volt a telefonba, hogy ki lehet az így elmondtam.Erre ő nem válaszolt vissza nekem, később azt mondta, hogy mit mondtam az osztf.-nek azt is elmondtam neki és megkérdeztem tőle, hogy ő mit szeretne de ő azt mondta, hogy rám bizza a döntést elköszöntünk egymástól és letette a telefont.De jó most mit tegyek gondoltam.Leültem az ágyamra és megfogtam egy párnát és a fejemhez nyomtam.

Áááááá-mondtam halkan magamnak.

*Másnap az iskolában*

Túlestem legalább 5 tantárgyon és volt még 1 órám.Nagy nehezen túléltem azt is, amikor kicsöngettek mentem lefele a lépcsön és össze futotam az osztf.-kel.

Amanda hogy döntött?-kérdezte az osztf.

Úgy döntötem, hogy Sam legyen a másik dökös képviselönk-mondtam egy szuszal ki.

Biztos benne?-kérdezte rámnézve.

Igen osztf.-mondtam mosolyogva.

Redben és szólíts Andi néninek-mondta mosolyogva.

Fölment én meg lementem, hogy megkeresem azt a tanáromat akitől a büntetést kaptam.Épp jött felém és azt mondta, hogy a könyvtárban lesz majd a büntetés helyszíne.De még kapsz fél órát, hogy egyél igyál és levegőz, mert ha bementél a könyvtárba akkor onnan nem mész ki 6 óráig mondta nekem és nem mondott mást és elment.De jó és honnan fogom tudni hogy hol van a könyvtár mondtam magamba.Kimentem az udvara leültem egy padra becsuktam a szemem és vettem egy nagy levegőt.Közben azon gondolkoztam hogy valyon örülni fog Sam annak amit választotam?

Te mit keresel itt, mért nem mész haza?-kérdezte egy hang.

Olyan hangja volt mint Castielnek kinyitotam a szemem és jól gondoltam tényleg Castiel volt elöttem.De nem akartam, hogy itt maradjon sokáig így azt mondtam neki hogy:

Büntetésben vagyok-mondtam neki nyugodtan.

Még a...-mondani akarta de én beleszóltam.

Igen-mondtam.

De én nem kaptam büntetést-mondta nekem.De mért nem?-kérdezte tőlem miközben leült mellém.

Mert nem mondtam el neki, hogy te akadályoztál meg hogy ne menjek órára-mondtam neki miközben elfordítottam a fejem hogy ne lássam.

De mért nem?-kérdezte tőlem mosolyogva.

Mert és kész-mondtam.

Csak nem csíp az új lány?-mondta mosolyogva egyben kérdezve.

Erre megfordítottam a fejem Castiel felé.

Nem csíplek téged éppenségel gyűlölek-mondtam neki határozottan.

Tényleg?-kérdezte mosolyogva.Biztos?-mondta, szemembe nézve.

Igen, fogadom ezzel probálod a lányokat leveni a lábáról, de nálam nem fog sikerülni probálj más lányt elcsábitani, mert ahogy hallom nagyon népszerű vagy és csak úgy rajonganak érted a lányok-mondtam neki azzal fölkeltem és elmentem.

Amikor elmentem Castiel:                                                         

Utánam nézett és mosolyogva röhögött.

Bementem az iskolába és azon gondolkodtam hogy valyon hól a könyvtár.Ekkor jött egy ötletem, hogy benézek a dökös terembe hátha valaki eltudná mondani hol van.Kop-Kop.Kinyitottam az ajtót és benéztem.

Bocsánat a zavarásért-mondtam és utánam becsuktam az ajtót.

Miben segíthetek Amanda?-kérdezte Nataniel a hátam mögött.

Megfordultam.

Ohh szia Nataniel igen segíthetnél nem tudod hogy hol van a könyvtár?-kérdeztem.

De tudom, oda kísérlek-mondta.

Köszi-mondtam.

Egy kicsit arébb volt a könyvtár a dökös teremtől.Kinyitotta az ajtót.

Itt is vagyunk-mondta kinyitva az ajtót.

Köszönöm-mondtam és letettem a cucom egy asztalra.

Nataniel indulni akart de én megszólaltam:

Nataniel meséld el a történetett kérlek-mondtam könyörögve.

De nem érek rá-mondta.

Csak pár percet adj nem kell ennyire sietned?-kérdeztem tőle.

Hmmm...rendben-mondta.

Szupi-mondtam mosolyogva.

Leült egy székre és elkezdte mondani a történetett.

*Nataniel mondja a történetett*:az úgy kezdödött, hogy egy osztályba jártunk és nem volt az egyikünknek semmi baja a másikkal,

de egyszer megjött egy új osztálytárs egy lány és mindkettőnknek megtetszett.Versenyeztünk érte, hogy ki nyeri meg.Egyszer megtudta a lány, hogy tetszik nekünk így ezt kihasználta.Eljátszotta az árvát az egyikünknél majd a másikunknál és dicseketünk egymásnak, de ez már nem ment így tovább aztán összevesztünk Castiel úgy döntött, hogy átmegy a másik osztályba.Később rájöttem, hogy az a lány gonosz az iskolai órán bunkón viselkedett.

Szóval ezért gyűlölitek egymást egy lányért?-kérdeztem tőle fogva az állam.

Szerintem azért-mondta nézve a plafont.

Mért nem kérdezed meg Castieltől?-kérdeztem.

Mert már nem érdekel, az már a múlt-mondta.Na megyek, mert már így is késtem-mondta kapkodva.

Rendben szia-mondtam de már nem is volt a könyvtárban.

Ránéztem az órára és láttam hogy már csak fél óra van hátra addig megcsináltam a házit.Fél óra múlva összeszedtem a cucomat és kimentem a könyvtárból onnan a folyoson átmentem majd kinyítottam az iskola kivezető ajtaját és kimentem.Amikor elakartam hagyni az iskolát valaki ott ált az iskola kerítésénél és az egyik lábát feltette a kerítésre a kezét meg összekulcsolta.Egy probléma volt, hogy csak azon az egy helyen lehet kimenni az iskola területéről így arra kellett mennem.Egyre közelebb voltam és láttam, hogy Castiel az.Megáltam és:

Te meg mért vagy még itt?-kérdeztem.

Gondoltam elkisérlek-mondta és levette a lábát a kerítésről.

Kösz nem kellett volna ilyen sokat várnod mivel van lábam és tudom használni-mondtam neki gúnyosan.

Nem érdekel elkísérlek és kész-mondta komolyan.

Nem, nem kísérsz el te szépen haza mész-mondtam neki közben megfordultam és a hátát kezdtem arrébb tolni a másik írány felé.

De ez nem sikerült mivel olyan volt mintha oda nőt volna.De erőlköttem hátha arrébb megy.Közben kérdeztem hogy:

Te aztán erős vagy de most komolyan milyen sportban játszasz?-kérdeztem tőle hangosan.

Háát....-mondta és gyorsan megfordult.

Amikor megfordult egy szempillantás allatt azt vettem észre, hogy ez már nem a háta.

Háát sok féle sporttal foglalkozok-mondta lenézve a fejemet bámulva.

Fölnéztem és Castiel szemét láttam és elpirultam.

Öööö...-csak ezek jöttek ki a számon halkan.

Mi az nagyon elpirultál csak nincs valami baj?-kérdezte mosolyogva a szemembe nézve.

 

Eltoltam magamtól.

De van, az, hogy itt vagy még és nem pirultam el-mondtam durcisan és pirulva.

Persze na megyünk-mondta.

Veled sehova!-mondtam hangosan és még durcisan.

De muszály lesz ha haza akarsz menni-mondta mosolyogva.

Ahaaa-mondtam forgatva a szemem.

Mentem egy lépést és ott volt Castiel odébb mentem megint megjelent, megint arrébb mentem és megint ott volt előttem.Castiel arcán látszodott hogy jól szorakozik.Így nem volt más választásom.

Jó nyertél-mondtam.

Ekkor Castiel szeme felcsilant.

Mi az nem birod ezt a játékot?-kérdzte mosolyogva.

....menjünk már-mondtam.

Rendben-mondta de még mindig ott volt a mosoly az arcán.

Mentünk egymás mellett és gondolkoztam azon a történeten amit mondott Nataniel és egyszer csak ránéztem ő is rám nézett én meg megint elpirultam.

Ne néz már-mondtam hangosan és megböktem közben durciztam.

Én már nem néztem de Castiel még mindig nézett.

Csak nem rámtapadt a tekintetted?-kérdezte mosolyogva. 

M..mi nem csak gondolkoztam-mondtam összekulcsolt kézzel.

Ahaa és min gondolkozik hölgyem?-kérdezte nevetve.

Semmin te zaklató-mondtam durcin.

Még mentünk pár utcát utána elövettem a kulcsom és kinyitottam a kerítésnek a kapuját utána bezártam azután kinyitottam a bejárati ajtót.Beakartam csukni de:

Nincs egy köszönöm?-kérdezte.

Nincs viszlát-mondtam.

Erre becsuktam az ajtót.Bementem a szobámba és ledöltem az ágyamra és rögtön el is aludtam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3.rész 

A betegség.

*Másnap*

Fölkeltem reggel 7-re.Gyorsan össze szedtem magam és gyorsan lementem reggelizni.Lementem és a húgom ott volt és készített magának reggelit.Én készítettem magamnak egy szendvicset és leültem.Susan meg csak érthetetlenül nézett rám, hogy mi ez a kapkodás.Befejeztem a reggelizést és fölvettem a cipőmet de ekkor úgy éreztem, hogy nagyon fáj a fejem és gyengének éreztem magam.Gondoltam csak, mert siettek.Nagy lépésekkel mentem az iskolához.Bementem a suli udvarába és láttam egy ismerős arcot.Megfordult és láttam, hogy ez Sam úgy örültem neki, hogy megjött, mert már egyedül nem birok itt lenni a suliban.

Oda jött hozzám és átölelt.

Amanda úgy örülök neked-mondta vidáman.

Én is-mondtam vidáman de utána meg már nem voltam vidám.

*Ölelés közben*

Júúúúúj-mondta vidáman.

Mi az?-kérdeztem tőle.

Úgy láttom, hogy Castiel minket néz-mondta vidáman.

M...mi?-kérdeztem tőle de már nem ölelkeztünk.

Oda néztem és tényleg igaz volt, mert minket nézett és én elpirultam és utána nem arra néztem, mert vissza emlékeztem a tegnapra.

Jól vagy Amanda, mért pirultál el?-kérdezte vidáman.

M..mi jól vagyok és nem pirultam el inkább menjünk be-mondtam.

Ahaa...menjünk-mondta vidáman.

Azzal megfogtam a csuklóját és bementünk az iskolába.Túléltem 4 órát.

*Szünetben*

Megmondtam Samnak, hogy ő lesz akkor a másik dökös képviselő Nataniel mellett ennek nagyon örült.Én is örültem volna ha nem  szédülgetek így Sam rám kérdezett:

Biztos, hogy jól vagy Amanda?-kérdezte aggódva. 

Igen biztos-mondtam mosolyogva.

Mert ha elmondanám akkor aggódna miattam pont most mikkor jó kedvében van.Becsöngettek, az utosó órám irodalom volt.A tanárnő csak beszélt és beszélt én közben már fogtam a fejem, mert már kezdtem szédülni és nagyon fájt már a fejem.

Amanda jól vagy?-kérdezte a tanárnő.

Igen jól vagyok-mondtam vakarva a fejem.

Akkor jó-mondta.

Kicsöngettek.Már majdnem mindenki kint volt a teremből de még én szedtem a cucomat.Sam elköszönt és elment.

Tényleg jól vagy?-kérdezte egy hang.

Oda néztem ahol a hang megszólalt és Nataniel volt az.

Csak egy kicsit szédülök és fáj a fejem de mindjárt elmúlik-mondtam mosolyogva.

Jóbb lenne ha szólnál az egyik tanárnak, hogy ma kihagyod az utolsó büntetést-mondta komolyan.

Nem, nem kell ez csak egy kis fejfájás kibirom-mondtam mosolyogva egyben vakartam a fejem.

Haaaa.... rendben-mondta.

Azzal elment.Gondoltam mielőtt bemegyek a könyvtárba lemegyek kicsit levegőzni.Lementem az udvara és sétáltam és vettem nagy levegőt.De ez nem segített és egyszer csak becsuktam a szemem és kezdtem dőlni.De valaki elkapott.

Azt akarod,hogy aggódjak miattad?-kérdezte egy hang.

Ekkor kinyitottam a szemem, pirultam és utána ellöktem magamtól és láttam, hogy Castiel.

Had segítsek-mondta nyugottan.

Nem kérek tőled segítséget-mondtam hangosan.

De ekkor megint elsőtétült a kép.Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy a gyengélkedőben vagyok és a fejemen egy vizes kendő van.Megfordítottam a fejem a párnán és láttam, hogy épp Castiel kinéz az ablakon.

C..castiel?-mondtam halkan.

Ekkor Castiel rámnézett és oda jött hozzám.

Láttom fönt vagy-mondta.

Aha....-ezek jöttek ki a számon és fölakartam ülni.

Pihenj ne hogy felülj-mondta elővigyázatosan Castiel.

Azt csinálok amit akarok-mondtam halkan és felültem nagy nehezen.

De nem birtam olyan sokáig így majdnem hátra estem, de Castiel oda tette a kezét nehogy hátra essek.

Olyan makacs vagy Aman-mondta.

Ezután szépen lassan vissza feküdtem.

Nem vagyok makacs és ne szólíts Amannak megértetted?-kérdeztem tőle normális hanggal.

Erre felröhögött.

Te meg min röhögsz?-kérdeztem morcosan.

Csak azon ahhoz képest, hogy több mint 1 órán át nem voltál magadnál láttom nem kell majd aggódnom, hogy jól legyél-mondta mosollyal az arcán.

M...mi több mint 1 órán át?-kérdeztem tőle meglepődőten.

Igen-mondta.

Jézuss-mondtam fogva a fejem.

De örülj neki, hogy ott voltam vagy különben ott is éjszakázhatál volna a suli udvarában-mondta.

Mért néztél minket Sammal kint az udvaron reggel?-kérdeztem.

Mért nem nézhetek rátok egyszer?-kérdezte.

Nem és meg ne probáld elcsábítani Samet megértetted?-mondtam durcisan.

Nincs szándékomba-mondta rám nézve.

Helyes!-mondtam nyugottan.

Mert nem őt akarom elcsábitani-mondta komolyan.

Nagyra nyítottam ki a szemem és elpirultam.

Engem te nem fogsz elcsábítani-mondtam durcisan egyben kicsit hangosan.

Aha most is elpirultál-mondta.

Ez csak azért, mert nem érzem jól magam-mondtam.

Levette a vizes kendőt a homlokomról és elment a csaphoz, hogy bevízeze.Én addig azon gondolkoztam, hogy mit képzel ez a zaklató.Mielőtt rátette volna a vizes kendőt a homlokomra megnézte a kezével, hogy mennyire meleg a homlokom én közben fura fejeket vágtam és utána rátette a kendőt a homlokomra.Bevalom őszintén örültem annak, hogy hideg kendő van a homlokomon olyan jóérzés volt.De még mindig nem hagyott békén az a történet amit Nataniel mesélt így megkérdeztem Castielt.

Castiel-mondtam.

Hmm?-mondta.

Miért vagy gonosz Natanielel?-kérdeztem.

Nem rád tartozik-mondta komolyan.

Hogy hívták azt a lányt és miatta vesztetek össze?-kérdeztem.

Haaa..-mondta.

Megsimogatta a hajam és utána elment.

Most komolyan itt mindenki ilyen fura?-mondtam magamnak.

Még pihentem egy kicsit utána kezdtem fölkelni és indultam haza fele.

*Otthon*

Megjöttem!-mondtam hangosan.

Szia nővérem-mondta Susan.

Anya?-kérdeztem.

Dolgozik-mondta.

Már megint-mondtam.

Csináljak egy kis teát?-kérdezte.

Jólesne köszi-mondtam.

Bementem a szobámba és leültem a székre és csináltam a házit közben Susana behozta a teámat.Korgyolgattam a teából, mert még forró volt.Elkezdett csörögni a telefonom azt írta ki, hogy ISMERETLEN gondoltam ki lehet az aki már este 8-kor zavar engem így fölvettem a telefont.

*Telefon beszélgetés közben*

Halló-mondtam a telefonba.

Üdv Aman-mondta a hang.Tudod ki vagyok?-kérdezte.

Honnan tudod a telefon számomat te zaklató?-kérdeztem.

Mondjuk úgy, hogy megszereztem amikor te aludtál-mondta.

M..mi te..áááá ne idegesíts fel mert még mindig nem érzem jól magam-mondtam először haragosan utána vissza fogottan.

Kinyomtam a telefonomat.Mért idegesít engem?Áááááá kimondtam hangosan így szerintem Susan is hallotta de nem biztos ha nem a szobájában van és nem egy zenét dudólja.

*5 perc után*

Megszólalt megint a telefonom.

Igen-mondtam.

Helló-mondta Castiel.

Mit akarsz Castiel?-kérdeztem tőle.

Csak kiváncsi voltam, hogy most is mérges vagy e rám vagy már nem?-kérdezte jókedvűen.

Szerinted?-kérdeztem.

Szerintem már nem vagy rám mérges-mondta.

Mért ne lennék?-kérdeztem de már majdnem fölkaptam a vízet.

Azért, mert kedvelsz-mondta jó kedvűen.

Nem kedvelek mivel te egy zaklató vagy és idegesítő ember egyben, mert most ezzel is felidegesítesz-mondtam morcosan.

Tényleg?-kérdezte.

Igen, mert épp probálnák tanulni-mondtam kevésbbé morcosan.

Óóó akkor b...-mondani akarta de letettem a telefont.

Gyorsan kikapcsolom a telefont nehogy vissza hívjon.Kikapcsoltam a telefont és azon gondolkoztam mért nem válaszolt a kérdésemre az iskolában, de nem akartam sokat rajta agyalni így a lecke fölött elaludtam.De nem maradtam olyan sokáig a lecke fölött, mert a hugóm fölkeltett és mondta, hogy ne a cucom fölött aludjak el így bedöltem az ágyra és rögtön vissza is aludtam.

 

 

4.rész 

Betegség és a sportnap.

Másnap nem mentem iskolába, mert nem lett volna jó ötlet így csak egy napig voltam otthon és feküdtem az ágyon vizes borogatással a homlokomon.De még mindig nem értettem, hogy mért nem mondott semmit Castiel, mert látszodott rajta hogy kicsit mérges volt rám, de utána valahogy ezt vissza folytotta Hmmmm.... olyan fura itt mindenki.Kip Kop.

Szabad-mondtam hangosan.

Kinyílt az ajtó és az anyukám állt ott.

Hogy vagy?-kérdezte.

Sokkal jobban már-mondtam kicsi mosollyal.

Ennek örülök hozok még egy kis teát jó?-kérdezte.

Rendben-mondtam.

De már nem birtam az ágyban feküdni így fölkeltem és kinéztem az ablakon és egy ismerős alakott láttam elmenni.Kinyitottam az ablakot és kiabáltam.

Nataniel!!!-mondtam torkom szakadtából.

Erre idenézett.

Szia Amanda te itt laksz?-kérdezte.

Igen hogy-hogy nem vagy a suliban?-kérdeztem üvöltve.

Háát mert...-mondani akarta de én beleszóltam.

Várj kimegyek az udvarra-mondtam.

Azzal becsuktam az ablakott és kimentem.

Most már mondhatod-mondtam.

Azért nem vagyok suliban, mert az igazgató azt mondta, hogy menjek el egy helyszínre, hogy nézem meg még biztonságos e-mondta.

Értem és milyen helyszín?-kérdeztem.

Azt majd megláttod egy nap múlva-mondta jó kedvel.

Háát jó-mondtam.

És te mért nem vagy suliban beteg vagy?-kérdezte.

Igen tegnap elájultam-mondtam.

Ooo.....az a lényeg, hogy már jobban vagy-mondta.

Igen-mondtam.

Ha megbocsáltasz mennem kell-mondta.

Rendben szia holnap talákozunk-mondtam integetve.

Vissza mentem a szobámba és láttam, hogy ott van már a tea az asztalomon.Ivás közben nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mért ilyen Castiel és Nataniel habár Castiel biztos egy zaklató.Olyan meleg volt a szobámban így feltüztem a hajam.

 

 

*Másnap*

Bementem az osztályterembe, hogy oda menjek Andi nénihez.Megbeszéltem vele, hogy tegnap mért nem voltam suliban.Ezután keresni kezdtem Samat, hogy hol van.De ez nem tartott sokáig mert ő talált meg engem előbb.

Szia Amanda csak nem beteg voltál tegnap?-kérdezte.

De, de már meggyógyultam-mondtam és vakartam a fejem.

Biztos?-kérdezte.

I..ig..-mielött ki mondtam volna tüszögtem egyet.

Hahaapciii-mondtam.

Óóó de cukin tüszögsz-mondta vidáman.

Ez nem igaz-mondtam.

Oda jött hozzánk Nataniel.

Sziasztok-mondta mosolyogva.

Szia-mondta Sam.

Szi..i-mondtam volna.

Hapciiii.

Egézségedre Amanda cukin tüszögsz-mondta Nataniel mosolyogva.

Ez nem igaz-vágtam hozzá a durcit.

Én is ezt mondtam neki-mondta Sam Natanielnek.

De már nem birtam, hogy probálnak utánozni így váltottam témát.

Nataniel na és milyen a helyszín?-kérdeztem.

Mi....ja jó még a hely így majd oda megyünk holnap-mondta.

Juuj az jó-mondta Sam örülve.

Elmondanátok, hogy miről van szó?-kérdeztem.

Háát jó úgy is megtudnád ma-mondták.

Holnap sportnap lesz és az igazgató nő azt akarja, hogy ne itt az udvaron legyen így egy erdőbe mennénk ahól egy régi akadálypálya van-mondta Nataniel.

De ez minden évben van-mondta Sam.

És mindenki részt vesz ebben?-kérdeztem boldogan.

Háát nem, de kötelező ott lenni, hogy legalább támogasd az osztályodat-mondta Nataniel.

És ki vesz részt benne?-kérdeztem.

Háát vannak minden osztályból kivéve nálunk-mondták szomorúan.

Akkor én jelentkezem-mondtam örömmel.

Tényleg?-kérdezte Sam.

Igen én szeretek részt venni sporttal kapcsolatos dolgokban és jó is vagyok benne-mondtam örülve és kacsintva.

Jaaj de jó-mondták közben Sam szorosan megölelt.

Bementünk a terembe és kezdődött az óra.Nem volt egy rossz óra, mert tesi volt az és ha jól dolgozunk kapunk egy csokit.Nyami.Kint voltunk tesin és futottunk mindenkit le előztem aztán kosaraztunk én voltam az egyik csapatkapitány velem volt Sam, Írisz és két iker fiú soha nem tudtam melyiknek mi a neve.Mi győztünk kaptunk csokit és úgy örültünk persze a többieknek is megmondtuk, hogy jók voltak ők is ezt mondták vissza.Kicsöngettek és átöltőztünk és kint voltunk az udvaron, mert lehetett levegőzni így beszélgetünk Sammal aztán el kellett mennie, mert Dök gyülés volt.Így egyedül maradtam.Kicsit tüszögtem így kicsit arébb mentem, hogy az emberek ne higgyék, hogy cicák vannak itt.Leültem egy padra és tüszögtem néha meg nem.

Happciiiiii ne már-mondtam magamnak.

Itt valaki aztán cukin tüszög-mondta egy fiú hang.

Oda néztem és megint Castiel volt az közben vidám volt úgy ahogy.

Ne már csak te nem hiányoztál és szívd vissza-mondtam nyávogva.

Ekkor oda ült mellém én meg arébb ültem ő megint közelebb ült utána én megint arébb mentem és így ment egy kis percig, mert utána már a földre potyantam.

Ezt direkt csináltad?-kérdeztem morcosan de még mindig a földön ültem.

Nem de jó a földön látni-mondta mosolyogva.

Én közben duzogtam és nem szóltam semmit erre Castiel felállt és elöttem nyújtotta a kezét, hogy fölsegít.De én össze kulcsoltam a kezem és egy fát néztem.

Most haragszól?-kérdezte mosolygos arccal és legugolt elöttem.

Hmmm-mondtam össze kulcsolt kézzel és durcisan közben még mindig a fát néztem.

Olyan ravasz vagy néha Aman-mondta kicsi komolyságal közben mosollyal.

Amikor ezt mondta az egyik kezével az államat fogta és felé fordította a fejem.Közben már nagyon idegesített.

Mit mondtam, hogy ne szólíts Amanak vagy különben-akartam folytatni de belebeszélt.

Mert különben?-kérdezte.

Én nagy szemekkel méztem.

Va..vagy kinyírlak-mondtam akadozva és felháborodottan.

De jó nekem-mondta jó kedvüen és elegedte az állam, felállt és elment.

Fölálltam és nem értettem az egészet.

Nem értem őt de azt tudom hogy idegesítesz-mondtam magamnak.

Vissza bementem az iskolába és beszélgetünk a többiekkel, hogy milyen lesz a holnap.Mindenki mást mondott.Oda mentem Natanielhez és beszégetem vele.Megkérdeztem tőle, hogy ő részt vesz benne, de azt mondta nem, mert ez nem az ő játéka.Megkérdeztem mást, de majdnem mindenki ezt mondta.Samat is megkérdeztem ő azt mondta, hogy ő a díjakat ossza ki így nem tudd részt venni.Háát ez nagyon jó lesz csak én egyedül képviselem az osztályomat mondtam magamba.De valaki kiabálta, hogy ő is részt vesz benne ez Írisz volt.Ennek én örültem.

*Sportnap*

Mielött elmentünk volna az erdőbe felvetűk a szabadidő ruhát és az osztf. megszámolt minket, hogy mindenki itt van e.Meg volt mindenki ezután elindultunk gyalog az erdő felé.Gyaloglás közben kérdezgetem Samat, hogy milyen feladatok lesznek.Azt mondta, hogy lesz olyan, hogy át kell mászni egy falat, tavon való kis köveken kell átmenni, egy kötelen átmenni de úgy hogy két fánál van magason a kötél megkötve, futni kell, meg akadályokat kell megkerülni.Én azt mondtam, hogy ez jó lesz, de Sam nem igazán értette mert matyogtam.Amikor oda értünk az erdöhőz azt mondta egy tanár azoknak akik részt vesznek benne, hogy maradjanak itt ameddig nem szól, akik nem vesznek részt ebben azok had menjenek oda az akadályokhoz, mert nekünk egyedül meg kell találni a helyet ahól van.Vártunk olyan 20 percet és azt mondta a tanár, hogy nem muszály a saját osztályoddal lenni vagy követni ezután mindenkinek a kezébe nyomot egy térképet ahól megvannak jelölve, hogy merre mi található.A tanár azt mondta hogy ad 5 percet, hogy átnézük a térképet és utána elindít minket az utunkra.Miközben néztem a térképet már jól benne volt a fejembe így volt időm, hogy megnézem ki vesz részt ebben és láttam Castielt ahogy rám néz és mosolyog.A tanár mondta, hogy: RAJT!.Ilyenkor mindenki futni kezdett.Én Íriszel maradtam és együtt csináltuk meg a falmászást az akadály kerülést és a kötélen átmenést de utána elvesztettem az erdőben.1 percig üvöltötem a nevét, de nem jelentkezett ahelyet Castiel bukant elő a fák között.

Mi az nem találod Íriszt?-kérdezte.

Igen pedig üvöltötem a nevét-mondtam.

Háát azt hallottam talán még páran is-mondta kicsi nevetéssel.

Ha azért áltál meg, mert kiakarsz röhögni-akartam folytatni de beleszólt.

Nem azért, azt hittem bajban vagy-mondta.

Óóóó ön meg a kedveség és az odafigyelés-mondtam nyávogósan.

Mért úgy ismersz?-kérdezte mosollyal az arcán.

   Hapciiiii nem érek rá veled beszélgetni-mondtam tüszögve mert nem volt nálam a pulcsi, mert úgy gondoltam, hogy minek biztos meleg lesz.

Elakartam futni, de megfogta a csuklómat és vissza húzott így háttam mögött volt.

Jó akkor ne mond meg de azért nem engedem, hogy pulcsi nélkül mászkálj az erdőben-mondta és levette a pulcsiját és rámtette.

Most már mehetsz-mondta.

Én egy kicsit pirultam, de oda se néztem meg se szólaltam csak futottam előre.Oda értem a tohóz és átmentem a kis köveken utána átmentem a kötélen és az utolsó pedig a futás volt.Amikor végeztem mindenki a nevemet ordította főleg Sam oda jött és átölelt és gratulált.A tanárok is gratuláltak másodiknak Castiel ért be oda akartam menni de nem tudtam, mert mindenki kérdezgetett.Harmadik is egy fiú volt negyedik pedig Írisz volt.Én gratuláltam neki ő is nekem.Amikor mindenki beért a célba utána vissza mentünk az iskolába.Probáltam volna Castielel beszélni, de nem találtam sehol még az udvaron sem.Így vissza mentem az osztályomhoz még egy kicsit beszélgetünk aztán mindenki azt mondta, hogy jó hétvégét.Sammal mentem haza valameddig és utána elbúcsúztunk.Amikor haza értem lefürödtem és utána beszélgetem egy kicsit a húgommal utána Tv-em és aludtam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5.rész 

Hétvége Castielel+dolgozat

*Szombat reggel*

Sokáig aludtam volna ha nem zavart volna valami.Így fölkeltem 8 órakor elementem a konyhához és megreggelíztem.Utána átlöltőztem és csörgött a telefonom.Felvettem Sam volt az.Csak azért hívott, hogy ne, hogy elfelejtsem a dolgozatott bioszból, mert írunk hétfőn belőle.Megköszöntem tőle és letettük.De fogtam a telefonomat és azon gondolkoztam, hogy nem e kéne felhívni Castielt, mert nálam van a pulcsija.

Áááá miket mondok-mondtam magamnak.

Ledoptam volna a telefonomat de kaptam egy üzenetett.Megnéztem és az volt oda írva, hogy "Gyere a parkba, mert tudom, hogy engem kerestél tegnap".

Castieeel-mondtam márgesen.

Ezután benyitott Susan és kérdezte, hogy jól vagyok, hogy egy fiú nevét ordítom.Én azt mondtam jól és mosolyogtam erre Susan azt mondta rendben és becsukta az ajtót.Elindultam a park felé.

*Parknál*

Amikor oda értem nem találtam Castielt sehol.Azt gondoltam, hogy szórakozik velem.De nem szórakozott, mert láttam egy fának támaszkodva így oda mentem.

Tessék itt a pulcsid-mondtam és nyújtottam a pulcsiját.

Szó nélkül elvette a pulcsiját a kezemből.

Kö...kösz...önöm Castiel-dadogtam ki nagy nehezen és lefele néztem.

Ekkor Castiel szeme nagyra nyílt utána meg elmosolyodott.Átölelt és halkan sutogta, hogy máskor is Aman.Én is nagy szemekkel néztem de utána meg elpirultam.

Eresz el te zaklató!-mondtam.

De ekkor szorosabban ölelt.

Hallod ha így meglátnak minket a sulis társaink...-mondtam de beleszólt.

Engem nem érdekel-mondta sutogva.

Nem tudtam mit mondani csak pirultam de még az volt a mázlim, hogy magasabb nálam így nem látja ahogy pirulok.De én már nem birtam a markaiban lenni így probáltam kiszabadulni.

De engem zavar-mondtam és kiszabadultam a markaiból.

Castiel megint közelebb jött és az egyik kezével az arcomat fogta és azt mondta:

Biztos? Mert nem úgy tűnik-mondta kicsi mosollyal.

Igen biztos ez csak a naptól van-mondtam pirulva.

Elengette az arcom.

Csak a pulcsimért kerestél?-kérdezte.

Igen mi másért és honnan tudod, hogy kerestelek?-kérdeztem fura tekintettel.

Háát nem nehéz 1 vannak barátaim és hallották, hogy kit és mit keresel mivel őket is megkérdezted 2 én is hallottam, mert fönt voltam a suli tetején-mondta mosolyogva.

Miiii ha hallottad akkor mért nem jöttél le?-mondtam mérgesen.

Azért, mert nem akartam lemenni és jó volt látni ahogy kerestél kint engem-mondta jókedvűen.

Áááááá te aztán idegesítesz-mondtam összekülcsolt kézzel és mérgesen.

Ezeket csak azért mondja nekem hogy fölídegesítsen huuuu meg kell nyugodnom.De látta, hogy le akarok nyugodni így még idegesített.

Mi az Aman tiszta vörös az arcod ennyire felhúztalak?-kérdezte.

Igen.... vagyis huuu nem-először idegesen utána nyugotan mondtam.

Mit mondtam, hogy ne szólíts így-mondtam megint mérgesen.

Na most aztán felhúztalak-mondta nevetve.

Kérem a telefonodat-mondtam neki.

Mért?-kérdezte.

Azért, mert én otthon hagytam és kéne egy telefon-mondtam.

Kivette a pulcsijából a telefont és oda adta nekem.Gyorsan elfutottam és a fák között bújtam el előle.Kicsit kikukocskáltam, hogy még ott van de nem volt ott.Nagyon gyorsan meg kerestem a saját számomat és kitörültem a névjegyzékből, de mást már nem tudtam megnézni, mert valaki a kezével eltakarta a szemem.De az volt a mázlim megint, hogy már nem a névjegyzékben voltam így nem tudd majd Castiel gyanúsítani valamiért.

Mért futottál el Aman?-kérdezte Castiel.

Elsőnek szeretnék látni majd utána elmondom-mondtam.

Elvette a kezét a szemem közeléből.

Csak azért futottam el, mert kiváncsi voltam hány óra van és föl akartam hívni valakit-mondtam mosolyogva.

Azért, mért kellett elfutni?-kérdezte.

Mert nem szeretem ha hallgatják amint beszélek valakivel-mondtam.

És, hogy tudtál ilyen hamar utánam jönni?-kérdeztem kicsit mérgesen.

Könnyen-mondta.

Na jó én vissza megyek ahol vannak emberek, mert veled lenni itt nem kellemes érzés-mondtam.

Kijöttem a fák közül és rögtön azt mondtam Castielnek, hogy megyek ő meg azt mondta, hogy köszöni hogy vissza hoztam a pulcsiját meg, hogy maradtam vele a parkban.De én röktön letagadtam, hogy nem akartam ott időzni vele csak nem engedett el, hogy menjek de ő csak erre mosolygot és elment.Én is haza mentem és azon gondolkoztam, hogy elégetem a ruhámat ami ma volt rajtam és jól lefürdök.Amikor haza értem mentem fürödni.Fürdés közben azt mondtam magamnak, hogy nem fogom elégetni a ruháimat, mert kényelmesek.Amikor végeztem a fürdéssel Susan azt mondta, hogy többször is csörgött a telefonom.Megnéztem és az illető 4-szer hívott.Nem hívtam vissza, mert úgy gondoltam ha fontos megint rámcsörög.Fölvettem a pizsim és kicsit tanultam.Csörög a telefon.Fölvettem.

*Telefon*

Halló-mondtam.

Nagyon ravasz vagy Aman-mondta egy hang.

Castiel az, hogy lehet?-kérdeztem.

Hiszel a szerelembe?-kérdezte.

Mi??-kérdeztem.

Leírtam a telefonszámodat egy lapra, mert gondoltam, hogy valami ilyet fogsz csinálni-mondta.

Mi?...te zaklató gyere csak ide had nyírjalak ki-mérgesen és hangosan mondtam a telefonban.

Bocsi nem tudok oda menni-mondta valami jó hangulatban.

Nem úgy értettem-mérgesen mondtam.

Nem tudsz jól hazudni nekem.....Aman-mondta ugyan olyan jó kedvel mint előbb.

Ááááááááá-mondtam hangosan a telefonban és utána letettem.

Miután letettem Castielnél még mindig az a jó kedv maradt.Közben magamban mérgelődtem, hogy milyen fiú ez.De nem akartam sokat agyalni rajta míg a végén nem fogok rendesen tanulni majd.Lefeküdtem aludni probáltam nem fölídegesíteni magam így arra gondoltam, hogy szétnyomom mint egy csótányt.

  

 

 

*Vasárnap*

A vasárnapot csak a tanulásnak szenteltem így mindent kikapcsoltam.Még a hugamat is kértem, hogy ne csináljon semmi zajt, mert dogát írok holnap.Alig ha ettem és ittam azon a napon.

*Hétfő a doga napja*

Sokkal korábban keltem fel, hogy át tudjam nézni, mert eddig nincs jegyem belőle.Még reggelizni se reggeliztem.Hanem rögtön a suliba mentem.

*Iskola*

Amikor megérkeztem kint már várt Sam.Megkérdezte, hogy jól vagyok e mert nagyon sápadt voltam.Én azt mondtam, hogy jól vagyok csak nem reggelizem még ma.Erre Sam adott egy szendvicset és mondta, hogy egyem meg, mert anélkül nem fog az agyam.Kezdtem enni a szendvicset, de közben a könyv előttem volt.Becsöngettek.Leültem a helyemre és a tanár ki is osztotta a dolgozat lapokat.Ránéztem a kérdésekre és már izgultam, de ahogy néztem úgy gondoltam, hogy mindet tudom.Nagy nehezen készenlettem beadtam a tanárnak és azt mondta, hogy csöndben maradjak, mert még a többiek írják.Vissza ültem a helyemre és kinéztem az ablakon és gondolkoztam, hogy remélem meg lesz az 5.Lassan a többiek is beadták.Mikor Sam is végzet megkérdeztem tőle, hogy hogy sikerült azt mondta, hogy jól.Kicsöngettek.Ekkor megszólalt a hangosbemondó:kérjük jöjjön Amanda Russó le az igazgatóiba.Az osztály rámszegezte a szemét.Én olyan ideges voltam mivel mindenki rám nézett.Sam azt mondta, hogy nem kell idegeskednem mivel nem tettem semmi rosszat.Lementem az igazgatóiba és bekopogtam.

Hívatott igazgatónő?-kérdeztem.

Igen Amanda.Mindjárt megmondom csak keresek valamit-mondta.

Rendben-mondtam.

Miközben az igazgatónő keresett valamit én láttam Castielt.Csodálkozva néztem, hogy ő mit keres itt.

Ááá megvan-mondta az igazgatónő.

Igazgatónő mit keres itt Castiel?-kérdeztem.

Őt is lehívattam veled együtt, mert beszélnünk kel-mondta.

Óóóó ugye nem csinált semmi hülyeséget Castiel mondom magamba.Az igazgatónő megmutatott egy lapot amin az volt oda írva, hogy:"Sport verseny".

Tudom, hogy ti értetek be hamarabb, mint a többiek a sportnapon-mondta.Így úgy döntöttünk a tanárokkal, hogy megérdemeltek egy nap tanítás nélküli napot-mondta.

Köszönjük-mondtam Castiel helyett is.

Nagyon szívesen-mondta az igazgatónő mosollyal az arcán.

De meg kérhetlek titeket valamire?-kérdezte az igazgatónő.

Persze-mondtam.

Igen-mondta Castiel.

Amit mutattam lapot ez egy sport verseny és minden iskolából kérnek két legjobb sportolót és a mi sportnapunkon meg is tudtuk, hogy ki menjen ráttok gondoltunk-mondta az igazgatónő.

És ez mikor lesz?-kérdezte Castiel.

Ez szerdán lenne-mondta az igazgatónő.

Én válalom-mondtam.

Akkor én is-mondta Castiel.

Ez remek-mondta örülve a igazgatónő.Jaaj majd elfelejtettem szerdán nektek nem lesz tanítás 8-ra majd legyetek itt az iskolában, mert az egyik tanár elkísér titeket-mondta.

Rendben-mondtuk egyszerre.

És mivel ti értetek be előbb így kaptok két jegyet a vidámparkra eldönthetitek, hogy mikor akartok elmenni de ezen a héten legyen-mondta az igazgatónő.Na menjetek-mondta hozzá.

Köszönjük viszlát-mondtam.

Viszlát-mondta Castiel.

Becsuktam az ajtót és Castiel már beszélt is hozzám.

Mikor akarsz menni a vidámparkba?-kérdezte.

Ez ráér, elöszőr ki akarlak nyírni-mondtam ránézve.

Tényleg?-kérdezte.

Igen jobb lesz ha már futsz is-mondtam neki.

Castiel ki futott az udvara.

Az a szerencséd Castiel, hogy nagy az udvar-üvöltöttem neki.

Tényleg szerintem nem csak az-mondta ordítva nekem.

Ááááá csak gyere ide te!-üvöltötem neki.

Futottam utána majdnem elkaptam csak begyorsult.

Csak ennyire vagy képes Aman?-kérdezte.

Amikor ezt mondta Castiel én azt hittem, hogy tényleg kinyírom.Nagy nehezen utól értem és elkaptam.

És most mit akarsz tenni velem Aman?-kérdezte.

Természetesen...-akartam volna mondani de megszólalt a csöngő.

Ezért csak meglöktem és utána rohantam be.Pont még nem késtem le mivel a tanárnő most nyította ki a terem ajtaját és mindenki befele ment így nem szúrt ki.Hamar eltelt ez az óra és amikor kicsöngettek Sam fagatózni kezdett, hogy mért hívott le az igazgatónő.Azt mondtam neki, hogy majd hazafele elmondom.De ezután az osztály kérdezősködött, de Sam falazott nekem addig én elbújtam a takarítószertárba és ott vártam meg az iskola végét.Nagy nehezen eltelt az iskolai nap és útközben beszéltem Samal.

Csak azért hívott le az igazgatónő, mert gratulált nekem és Castielnek, hogy mi értünk be előbb és jutalmat adott-mondtam.

Te meg Castiel?-mondta.

Igen.

És mi a jutalmatok?-kérdezte boldogan.

Háát két jegy a vidámparkba-mondtam.

Az jó-mondta boldogan.

Mi? Ez nem jó Castielel egész nap-mondtam.

Én szerintem össze illetek-mondta mosolyogva.

Ez hogy jött ide és nem igaz-mondtam.

Szerintem meg az mert mindketten jók vagytok a sportban és a tanulásban-mondta boldogan.

Az lehet, de én nem akarok egy ilyen fiúval lenni belegondolni is rossz-mondtam pufogva.

*Másnap az iskolában*

Túl vagyok 3 órán és már csak kettőt kell túlélnem nagy nehezen.Egész végig azon izgultam, hogy milyen lett a biosz dolgozatom de Sam majdnem minden szünetben nyugtatott engem.Az a legrosszabb, hogy ma is van bioszom.Eljött az utolsó órám biológia.Úgy izgultam amikor becsöngettek, hogy néztem össze-vissza.A tanár azt mondta, hogy nem lettek olyan rosszak, de volt mindenféle jegy.Kiosztotta a dolgozat lapokat én azt mondtam Samnak, hogy ő nézze meg előbb az enyémet és had tippeljek, hogy hányas lett.Elöszőr tippeltem egy 3 azt mondta, hogy nem ezután azt mondtam, hogy 2 azt mondta, hogy nem mondtam egy 4 azt mondta, hogy nem.Amikor már ezeket megkérdeztem azon izgultam hogy lehet, hogy 1 de lehet, hogy 5.Azt mondtam 1 ő azt mondta, hogy nem így csak egy maradt az 5.Úgy örültem neki megkérdeztem Samat ő azt mondta, hogy neki 4 lett de ennek ő nagyon örült.Lassan vége lett az óráknak amikor kicsöngettek megszólalt a hangosbemondó:kérjük szépen jöjjön le az igazgatóiba Amanda Russó és Castiel.Lementem és az igazgatónő már csak azt mondta, hogy szurkól nekünk, mert nem tud elmenni, hogy megnézzen minket így Andi néni fog elkísérni minket.Én már a sulin kívül mentem el amikor Castiel üvöltötte a nevemet.Megálltam és vártam amíg ide fut.

Mond?-kérdeztem.

Ja semmi csak gondoltam nem akarsz egyedül haza menni így veled tartok-mondta.

Háát jó-mondtam.

Egy jó darabig nem szólaltunk egymáshoz.De én már nem bírtam így beszéltem.

Ugye tudod, hogy még mérges vagyok rád?-kérdeztem.

Nem, nem tudom nem emlékszem rá-mondta.

Mi?? Ugye csak szórakozól?-kérdeztem.

De csak vicceltem túl feszült vagy tényleg jó lesz majd ha elmegyünk a vidámparkba-mondta.

Nem is mondtam, hogy megyek-mondtam.

De biztos nem akarod kihagyni?-kérdezte.

N..nem-nyögtem ki.

Jó lesz a sport verseny után következő nap?-kérdezte.

J..jó-mondtam.

Akkor jó-mondta jó kedvűen.

Oda értünk és kinyitottam az ajtót.

Akkor holnap találkozunk Aman-mondta jó kedvűen.

Mit mondtam, hogy ne szólíts így-mondtam kicsit mérgesen.

Nyugi, nyugi pihend ki magad és holnap találkozunk Aman-mondta mosolyogva és ismételve.

Ezért még kinyírlak téged-mondtam és becsaptam az ajtót.

Anyának megmondtam, hogy megkaptam az 5 és holnap versenyem lesz és kaptam egy nap pihenést a vidámparkba.Anya örült ennek és azt mondta csinált valami finomságot így kimentem a konyhába és láttam egy fincsi gyümölcstortát.Olyan sokat ettem, hogy majd szét pukadtam így ledöltem, mert föl kell készülni holnap.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6.rész 1/6 

A sport verseny.

*Sport verseny napja*

07:00-kor keltem fel és rögtön mosakodtam és reggeliztem.08:15 volt így úgy döntöttem megyek jobb ha előbb bent vagyok mint később elköszöntem Susantól és anyától amikor magam után becsuktam az ajtót láttam Castielt aki a kerítésnél állt.

Te meg mit keresel itt?-kérdeztem már meg nem lepődve.

Neked is jó reggelt csak gondoltam ha együtt megyünk majd a sport versenyre akkor mért nem mehetnénk oda együtt is-mondta komolyan.

Úgy sincs más választásom addig úgy sem hagynál-mondtam nagy levegő vételel.

Castiel erre csak elmosolyodott.Kinyítottam a kerítés kapuját és bezártam utánam.Gyaloglás közben kérdezgettem Castielt.

Te honnan tudtad, hogy ilyenkor indulok el?-kérdeztem tőle gyanúsan.

Nem tudtam csak ide jöttem és gondoltam, hogy előbb úgy sem indulsz el-mondta rámnézve de én az utat néztem.

Készen álsz, hogy mozogjunk?-kérdeztem.

Persze ez természetes és te?-kérdezte.

Én is tele vagyok energiával-mondtam jó kedvűen.

Ennek örülök, mert szükség lesz rá-mondta és kicsit megütötte a fejem.

Ezt ne csináld többet és hogy érted ezt?-kérdeztem tőle.

Erre csak elmosolyodott és rám nézett.

Ne mosolyogj így rám hanem válaszolj-mondtam felemelt hanggal.

De már ide értünk az iskolához és még csak kereken 8 óra volt.Nem tehetünk mást vártuk Andi nénit, hogy jöjjön ki.De nem bírtam Castiel közelségében maradni így bementem abba a helységbe ahol először bevoncolt vagyis az udvar pincéjébe.Bezártam magam után az ajtót és kint Castiel az ajtó elött beszélt hozzám.

Mért mentél be a pincébe?-kérdezte.

Azért mert nem birok a közelségedben lenni-mondtam hangosan bentről.

Óhh Andi néni Amanda bent van a pincében-mondta Castiel.

Mi???-kérdeztem.

Gyorsan kinyítottam a pince ajtaját és láttam,hogy nincs más ott csak Castiel.De amikor beakartam csukni rögtön Castiel is bement a pincébe és behuzott engem is és becsukta az ajtót.

Te törbe csaltál!-mondtam.

Igen mert különben nem engedtél volna be-mondta.

Na és, mért akartál bejönni?-kérdeztem.

Mert....-mondani akarta Castiel de egy női hang szólalt meg.

Ez Andi néni-mondtam.

Kinyitottam az ajtót és kikukocskáltam tényleg Andi néni volt.Amikor nem ide nézett akkor gyorsan kijötem és utánam lassan meg Castiel.

Itt vagyunk Andi néni-mondtam mosolyogva.

Közelebb mentünk Andi nénihez és már röktön mondta, hogy:

Készen álltok a mai sport versenyre?-kérdezte.

Ez természetes!-mondtam jó kedvűen.

Igen-mondta Castiel olyan semilyenes hangulattal.

Akkor menjünk-mondta.

Olyan fél órát utaztunk buszon és Andi néni csak beszélt és beszélt nem mintha nem szeretem ha beszél, de már egy kicsit zavart.Castiel meg csak a fejéből nézett ki egész végig.Oda értünk és láttuk, hogy mennyi iskolából vannak itt.Voltak kedves és nem túl barátságos emberek is.Kérdeztem Andi nénit, hogy nekünk miben kell részt venni ő azt mondta az egyikünknek úszásban és szint úgy a mászásban de a futást azt mindkettőnknek meg kell csinálnia.Azt gondoltam magamban ahoz képet, hogy ez egész napos idő töltés lesz csak három feladat lesz az kevés.Megkérdeztem Castielt, hogy ő melyiket választja az úszást vagy a mászást ő azt mondta, hogy a mászást választja, mert én még föl sem tudok majd mászni a tetejére.Erre én mérges voltam és azt mondtam, hogy én megyek mászni ha nem hiszed el, hogy nem megy.De ekkor megszólalt egy hangosbemondó:"Minden iskolából köszöntöm a diákokat én Robin úr vagyok.Azért vagytok itt ezen a napon, hogy versenyezen minden iskolából két legjobb sportoló, hogy megtudjuk kinél van a jó testmozgás.Háát akkor kezdjük is el mindenki menjen a nagy úszó medencéhez és aki úszni fog az legyen szíves fölvenni a fürdőruháját az öltözőben és utána megmondom mit kell csinálni."

Hallottad!-mondtam Castielnek az öltöző felé vezető irányt a kezemmel.

El is ment az öltözőbe én addig elmentem leülni a nézők helyére ahol Andi néni ült mellém.Azért imátkoztam nehogy elkezdjen megint beszélni.Lassan kijötek azok akik úszni fognak, de nem láttam még meg Castielt.

Hol lehet?-kérdeztem magamat.

Majdnem utoljára jött ki.Megszólalt a hangosbemondó:"láttom mindenki megjött akkor kezdjük is az a feladat, hogy oda vissza kétszer gyors úszásban meg kell tenetek, ha nem csináljátok akkor kiestettek, de ha igazán megakarjátok csinálni akkor figyeljetek a gyorsaságra mivel ez verseny.Mindenki helyeszkedjen el.Elkészülni vígyáz kész.....Rajt."Amikor láttam Castielt ahogy úszik ledöbentem, mert jól úszot és le elözte a többieket.Egyszer csak kicsuszott a számon, hogy:

Hajrá Castiel!-mondtam hangosan, de amikor kimondtam utána a kezemmel rögtön be is tapasztottam.

De mikor kimondta ezt akkor Castiel szeme nagyra nyílt úszás közben.Látszodott, hogy segített neki, mert jobban begyorsult.Már csak egy kör volt hátra, de mikor ez az egykör is lezárult volna egy másik fiú hajszálnyira volt Castieltől, de Castiel keze előbb hozzá ért a medence végéhez, mint annak a fiúnak.Ekkor megint megszólalt a hangosbemondó:"A győztes a Sweet Amours Gimi gratulálok nekik de ne aggódjatok még lesz rá lehetőségetek, hogy legyőzétek a Sweet iskolát kitartás.Mielőtt folytatnánk kérek mindenkit, hogy menjen majd be egy nagy épületbe a medence mellett köszönöm addig is szárítkozanak meg azok akik úsztak."Fől keltem a székről és néztem Castielt, hogy megy már be de meg nem mozdult.Ő is rámnézett és azt mutatta, hogy menjek oda hozzá.

Andi néni én is mindjárt megyek de hívott Castiel-mondtam neki.

Rendben majd bent találkozunk-mondta mosolyogva.

Már majdnem mindenki elment a másik helyr,e de még voltak azért páran még itt.Oda mentem Castielhez és láttam ahogy kis víz cseppek folynak le róla és közben törölgeti a haját egy kicsit elpirultam ettől.

 

Jól hallottam, hogy szurkoltál?-kérdezte olyan fura mosollyal az arcán.

M..mi nem!-mondtam tagadva kicsi pirulással.

Tényleg?...most is elpirultál-mondta ugyan azzal a fura mosollyal és a törülközőtt levette a fejéről és az én fejemre tette és elment.

Én meg levettem a fejemről a vizes törülközőtt és ordítottam egyett.

Castiel!-ordítottam mérgemben de az volt a mázli, hogy már nem volt itt senki, hogy hallja amit ordítok.

Elmentem a következő helyre amit mondott Robin "úr" és oda mentem Andi nénihez.Megint megszólalt a hangosbemondó:"Na remélem mindenki ide talált, mert kezdenénk.A következő feladat a mászás most azok figyeljenek akik még nem úsztak két úgymond hegy van itt, na ezt a kettőt meg kell másznotok az egyik dölt a másik meg már nehezebb, mert az teljesen egyenes.Az benne a nehéz, hogy nem kaptok hozzá olyan felszerelést ami megvédene esetleg az eséstől.De nem kell aggódni mivel nem nagy egy "hegy" sok sikert, kaptok 1 percet és utána kezdjük."Ittam és egy kicsit ettem mielőtt másznák Andi néni megmondta, hogy sok sikert.Amíg Castiel csak annyit mondott, hogy gyerünk ettől úgy felrobbantam volna ha nem szólt volna a hangosbemondó:"Akkor kezdjük.Kérek mindenkit a kevésbbé veszélyes "hegynél" legyenek.Nagyszerű.Felkészülni, vígyáz....Rajt!"Másztam és másztam nem volt nehéz.Csak lefele volt, mert azért nehezebb, főleg gyorsan.De sikerült.Ekkor megint megszólalt a hangosbemondó:"Szép volt Sweet Amoris iskola na most menjünk a másik "hegyre".Oda mentünk és adott olyan 60 másodperc szünetett de ott kellett állni a "hegynél".Hangosbemondó:"Felkészültettek akkor:Elkészülni, vígáz...Rajt!"Másztam és hallottam Andi nénit ahogy szurkól nekem, de az volt a mázlim, hogy Castiel nem szurkól.

*Mászás közben*

Oda fordul Andi néni Castielhez.

Nem gondolnád, hogy szurkolni kéne?-kérdezte Andi néni Castielnek.

Minek nincs rá szüksége-mondta Castiel.

De neked szurkólt, mert látta, hogy szükség van rá-mondta Andi néni Castielnek.

De Castiel erre nem válaszolt.Miközben beszélgettek azt éreztem, hogy kezd csúszni a kezem és kezdek lassúlni.

Gyerünk Amanda sikerülni fog az iskoláért!-mondtam magamnak.

De valaki megszólalt mellettem.Egy fehér hajú sárga szemű fiú.

Ne magyogj magadnak, mert így túl könnyű legyőzni főleg egy lányt-mondta az a fiú.

Ekkor gyorsabban ment fel én meg egy kicsit lefagytam.De megszólalt valaki, hogy menjél Aman én oda néztem és Castiel üvöltötte, de csúszott a kezem és elengettem az egyik kezemmel a kapaszkodótt.Zuhantam volna ha nem kapok észbe és nem kapaszkodnák vissza.Erre Castiel közelebb jött a "hegyhez".

Jól vagyok!-mondtam hangosan.

Tovább másztam és leelőztem azt a fiút aki miatt majdnem lezuhantam volna.Fölértem a legmagasabb részéhez és már mentem is lefele.Óvatosan jöttem le nehogy tényleg lezuhanyak.Én értem előbb le mint a többiek.Megszólalt a hangosbemondó:"Ez nem rossz Amoris iskola.Eddig ti vezettek talán valamelyik iskola leveri nem hinném de hajrá.Az utolsó a futás minenkit várok kint addig is pihenjetek."Oda jött hozzám Andi néni és kérdezte, hogy jól vagyok én azt mondtam, hogy jól.Amíg beszéltem Andi nénivel Castiel nézte azt a fiút aki miatt lezuhantam volna.Mondtam Andi néninek, hogy menyjen előre a pályához én beszélgetek egy kicsit.Azzal Andi néni elment és Castiel hozzám szólt.

Mit mondott neked?-kérdezte tőlem.

Mi honnan veszed, hogy mondott valamit?-kérdeztem ránézve.

Ok nélkül nem fagysz le és ő is megállt tehát miről beszélgetettek?-kérdezte rám nézve.

Semmiről csak hozzám szólt ennyi-mondtam fölnézve.

Hmmm....nem hiszem el-mondta.

Mi, hogy nem..-le akartam üvölteni Castiel fejét de oda jött az a fiú.

Megállt és rám nézett.

Hogy hívnak?-kérdezte.

Engem Amandának hívnak-mondtam.

Mázlid volt Amanda, hogy nem zuhantál le-mondta.

Amikor ezt kimondta az a fiú Castiel összecsukta a kezét.

Téged, hogy hívnak?-kérdeztem a fiút.

Engem Beknek hívnak-mondta mosolyogva.És ki az melletted?-kérdezte.

Ő....-mondani akartam de Castiel beleszólt.

Castiel vagyok-mondta.

Ha megbocsáltotok mennem kell a következő helyre-mondta és elment.

Szó nélkül Castielel is elementünk a következő helyszínre.Oda értünk és rögtön meg is szólalt a hangosbemondó:"Megérkeztünk az utolsó helyszínre.Itt mindenkinek részt kell vennie.Úgy fog ez menni, hogy minden iskolából egy fog futni ha vissza jött akkor megy a másik kaptok 60 másodpercet és elkezdjük."Nagy nehezen meggyőztem Castielt, hogy had én menjek előbb.Megszólalt ismét a hangosbemondó:"Akkor készen áll az első futó?Álljatok fel a fehér vonalra.Elkészülni vígyázz.Összeszedtem az összes erőmet és amikor meghallottam, hogy Rajt én már rohantam ahogy csak tudtam.De mellettem futott az a Bek nevű fiú és hajszálnyira volt lemaradva tőlem.Mindjárt a végéhez értem amikor oda értem utána megfordultam és rohantam vissza.Láttam már vissza fele Andi nénit és Castielt meg a többi iskolást meg a célvonalat.De megint cserben hagyott az erőm mivel lelasúltam.Így Bek ért előbb be a célvonalba én meg csak utána futottam be.Mikor beértem a célvonalba Castiel már futott szélsebesen.Kicsit lihegtem és utána néztem Castielt, hogy fut.De nem tudtam sokáig nézni mivel már eltünt.Ekkor Bek oda jött hozzám.

Nem rossz egy lánytól-mondta.

Még, hogy nem rossz egy lánytól?-kérdeztem tőle.

Igen, mivel nálunk a lányok lusták és csak a szépséggel törödnek-mondta rámnézve és az egyik kezével megfogta az állam.

Miközben Amanda és Bek beszélgetek Castiel már vissza fele jött és látta, hogy Bek Amandához hozzá ért ekkor gyorsabban futott amikor beért elsőnek Bek még mindig beszélt Amandával.

Tudod..... Amanda engem az ilyen lányok érdekelnek mint te-mondta fura mosollyal és még mindig az államat fogta.

De valaki megfogta a csuklómat és elhuzott Bektől.Ránéztem és Castiel volt az.Bek meg nagy szemekkel nézett mikor engem elhuzott  Castiel.

Csak nem maradtam le valamiről?-kérdezte fura tekintettel Castiel még mindig fogva a csuklómat.

Nem, nem maradtál le semmiről-mondta Bek Castielre nézve.

Megszólalt a hangosbemondó:"A végleges győztesünk a Sweet Amoris Gimi.Gratulálok nektek persze a többiek is ügyesek voltak.A két győztesnek megmondjuk az igazgatónőjüknek, hogy ez a legjobb sport óra az iskolák között.Köszönöm, hogy itt voltatok Viszlát."Mikor befejezte a hangosbemondó Bek hozzám szólt.

Amanda-mondta.

Hm?-mondtam.

Még találkozunk-mondta fura mosollyal az arcán és elment.

Oda jött Andi néni és gratulált nekünk.Miközben beszélt hozzánk idegesített, hogy Castiel még mindig nem ereszti el a csuklómat.Andi néni azt mondta, hogy nem tud minket vissza vinni mivel neki még itt van dolga így elköszönt és elment.Én meg néztem azt a kezemet ahol Castiel fogja a csuklómat.

Elengednéd a csuklómat?-kérdeztem tőle.

Castiel erre elengette a csuklómat.

Mehetünk?-kérdezte tőlem.

Mi? veled soha-mondtam.

Akkor, hogy akarsz hazajutni?-kérdezte.

Öm...-mondtam lehajtott fejjel.

Na láttod gyere vagy itt akarsz északázni majd?-kérdezte.

Nem szóltam semmit és elindultunk.Lehetett olyan 4 óra körül miközben sétáltunk vissza.Megálltam és beszéltem.

Castiel-mondtam.

Ekkor Castiel megállt és rám nézett.

Bo...csá..nat, hogy nem értem be előbb a futásnál-mondtam lehajtott fejjel.

Jaaj Aman-mondta mosolyogva.

Közelebb jött hozzám és gyengéden megütötte a fejemet.

Fáradt voltál és kész de mi nyertünk-mondta.

Amikor ezt mondta valamiért ránéztem.

Mit várjak egy lánytól-modta mosolyogva.

Ne mond már te is-mondtam duzogva össze külcsolt kézzel.Sokkal többet tudok mint más-mondtam mérgesen.

Castiel erre csak mosolygott és ment tovább.Én meg álltam ott és azon gondolkoztam, hogy ez fölakart vidítani vagy idegsíteni akart.De ezen nem szöszmötöltem sokat, mert lemaradtam így futottam oda Castielhez.Ezután csöndben mentünk tovább.Az volt a gáz, hogy gyalog mentünk így lehetett olyan 6-7 óra már mire haza értünk.Természetesen haza kísért, mert nem akarja, hogy esetleg valaki elcsábítana de én arra akkora durcit nyomtam le így megint becsaptam az ajtót.

Megjöttem-mondtam hangosan.

Erre anya elöbukant.

Na milyen volt?-kérdezte.

Fárasztó-mondtam.

Akkor jobb lesz ha pihensz, mert holnap nem fogod élvezni a vidámparkot-mondta mosolyogva.

Jaaj tényleg-mondtam.

Ezután bementem a szobámba és kicsit ordítottam magamnak.

Mért pont vele mért?-kiáltottam.

Kopogtak mikor befejeztem az ordítást.Kop Kop.

Jól vagy nővérem?-kérdezte Susan.

Jól vagyok-mondtam.

De erre már nem válaszolt így arra következtem, hogy elment az ajtótól.Lefürödtem és ledöltem az ágyamra és pihentem.

 

2/6 

A vidámpark.

 

Felkeltem átöltőztem és lementem reggelizni.Evés közben beszélgettem Susanal és anyával.

Már várod, hogy menjél a vidámparkba?-kérdezte Susan.

Nem, nem annyira-mondtam turkálva az ételemet.

Mért nem várod Amanda?-kérdezte anya.

Mert akivel megyek az a gond-mondtam.

Mért is?-kérdezte anya.

Egy fiú?-kérdezte Susan.

Igen-mondtam.

Baj van azzal a fiúval gonosz veled?-kérdezte anya.

Csak annyit mondtam.

Egy ördög az a fiú-mondtam.

Mi a neve?-kérdezték egyszere.

Castiel-mondtam és reszkettem.

Talán nem ismered eléggé-mondta Susan.

De ismerem egy menő alak aki elcsábítja a lányokat-mondtam.

Ez csak indok-mondta anya.Ismerd meg jobban-mondta és elment a konyhából.

Én meg csak néztem Susanra erre ő is elment.

Na jóó ez fura volt-mondtam magamnak.

Vissza mentem a szobámba és előkészítettem mindent amire ma szükségem lehet.Ezután elköszöntem anyától, hogy megyek.Kinyitottam az ajtót és láttam Castielt.Utána magam után be is csuktam és megszólaltam.

Mikor fogok tőled megszabadulni?-kérdeztem.

Nem tudom, de menjünk-mondta mosolyogva.

Éljem túl ezt a napot-mondtam.

Hahaha-mondta és mentünk.

*Vidámpark*

Megáltunk a pénztárnál és oda adtuk a jegyet.Bementünk a vidámparkba és mielőtt megakartunk mozdulni a pénztáros hölgy adott egy fura kalapot és azt mondta, hogy ajándék és a kezembe nyomta.Amikor elment Castiel megszólalt.

Te veszed fel-mondta.

M..mi te beteg vagy ved fel te!-mondtam és nyújtottam felé azt a kalap furcsaságot.

Elvette és nem az ő fejére húzta hanem az enyémre és sutogta.

Szó sincs róla a lányoknak jobban ál és meg ne probáld leveni-mondta mosolyogva.

És ha igen?-kérdeztem felháborodottan.

Akkor büntetést kapsz-mondta még mindig sutogva.

Gyűlölek!-mondtam kicsit hangosan.

Most nem azért vagyunk itt, hogy veszekedjünk hanem, hogy szórakozunk-mondta.

Huuu igazad van-mondtam és körül néztünk.

Sok félét lehetett kiprobálni.Amikor mentünk még nézelődni, hogy mi van Castiel megszólalt.

Gyere menjünk először ide-mutatott oda.

A hullámvasútra mutatott.

Nem lenne egyszerűbb ha körbe néznénk és majd utána kiprobálnánk-mondtam.

Az ráér itt az egész nap-mondta és megfogta a csuklómat és oda rángatott.

Beültünk és rögtön elindult.Amikor fölfele ment Castiel hozzám szólt.

Ugye nem félsz a hullámvasúttól?-kérdezte mosolyogva.

Mi dehogy is-mondtam és már lefele ment a hullámvasút.

A végén leszálltunk és megszólaltam.

Na most már körbe nézhetnénk?-kérdeztem tőle.

Minek amit látunk probáljuk ki-mondta.

Mért is beszélek hozzád-mondtam.

Hahaha gyere-mondta mosolyogva és megint elrángatott.

Egy dodzsem pályához hurcolt el.

Beül hölgyem-mondta és rámutatott.

Mit szólsz ha azt mondanám, hogy üljünk külön dodzsembe?-kérdeztem fura mosollyal.

Nekem jó csak azért akartam veled menni mivel ne, hogy sírjál nekem-mondta mosolyogva.

Majd meglátjuk!-mondtam félig örülve félig meg mérgelődve.

Beszálltunk mindketten egy másik dodzsembe és elkezdődött az ütközés.Úgy követem Castielt mitha én lennék a kutya és rá akarok mászni.Egyszer csak hátra néz.

Soha nem fogsz tudni elkapni-mondta gunyolódva.

Azt majd meglátjuk!-mondtam kiabálva.

Tudtam, hogy így soha nem fogok vele ütközni így azt csináltam, hogy az ellenkező írányba vezetem a dodzsemet.Meglepődve nézett Castiel, hogy előtte vagyok és ekkor ütköztünk.

Nyertem!-mondtam hangosan.

Még nem-mondta és vezette felém a dodzsemét.

Én csak hátra fele tudtam vezetni, mert nem volt ídőm megfordulni.Közben figyeltem ne, hogy zsákucába küldjön.Annyiszor mentem csak körbe, hogy hányinger kapott el.De szerencsére nem rokáztam.

Castiel enged már, hogy megforduljak-mondtam hangosan.

Minek élvezett téged így látni-mondta.

Tényleg és ezt is élvezed?-kérdeztem és előre kormányoztam és neki ütköztem.

Nem....igen..-mondta.

Akkor melyik?-kérdeztem.

Háát lássuk csak ez-mondta és nekem ütközött.

Te...-mondani akartam de már lejárt az időnk a dodzsemnél.

Kiszálltunk és elmentünk a dodzsemtől.Ezután félig mosolyogva beszéltem Castielhez.

Vald be, hogy nyertem!-mondtam fél mosollyal.

Csak hagytalak nyerni-mondta.

Bocsi nem hallok semmit-mondtam és örömömben ugráltam közben mentem.

Észre vettem, hogy Castiel nem jön így megálltam és hátra néztem.Castiel meg csak mosolygott rám.

Mért mosolyogsz így rám?-kérdeztem tőle.

Csak így még nem láttalak-mondta mosolyogva.

Öhmm...-csak ez jött ki a számon.

De már megmozdult Castiel és közeledett felém.

Hová akarsz menni?-kérdeztem tőle.

Mi lenne ha pihenénk és ennénk egy fagyit?-kérdezte.

Nem rossz ötlet de most hüvős van-mondtam.

Akkor egy hamburger?-kérdezte.

Rendben egy kicsit úgy is éhes vagyok-mondtam.

Aki előbb oda ér a büféshez annak nem kell fizetnie-mondta.

Rendben-mondtam.

Egy..kettő....három!-mondta.

 Pont egyszere futottunk Castielel ami zavart mivel mindketten jók vagyunk a sportban.De ő előbb oda ért mint én.

Minden mehet bele-mondta mosolyogva.

Oké-mondtam.

Beáltam a sorba és vártam, hogy mi jöjjünk már.10 percbe került de mi kerültünk a péztárhoz.Köszöntem és már mondtam, hogy mit kérünk.

Kérek szépen 2 db. hamburgert-mondtam.

Még valami?-kérdezte a büfés.

Nem köszönöm-mondtam.

850 Ft lesz-mondta.

Már is-mondtam.

 A pénztárcámban kutoráztam mielőtt oda adtam volna a pénzt valaki már oda nyújtotta helyettem.

Köszönöm már is adjuk a hamburgert-mondta a büfés.

Oda nyújtotta és elvettük a hamburgert.Leültünk a kajálda mellé és ettünk.Miután megettük nem hagyott nyugodni egy gondolat, hogy mért fizette ki Castiel így megkérdeztem.

Úgy beszéltük meg aki előbb ér oda az nem fizett erre te értél be előbb és mégis fizettél mért?-kérdeztem.

Megsajnáltalak-mondta mosolyogva.

Jaaj de kedves-mondtam nyávogós hangon.

Gyere menjünk mert még a felét se játszotuk le-mondta.

Olyan sok mimdent probáltunk ki de valamiért utoljára hagytuk meg az óriáskereket és a rémisztő kastélyt.

Na melyikre akarsz menni az óriáskerékre vagy a rémisztő kastélyra?-kérdezte.

Nem tudom-mondtam.

Akkor legyen a rémisztő kastély-mondta.

Oda mentünk és Castiel már akart bemenni de én meg se mozdultam ekkor kérdezett.

Mi az félsz Aman?Megakarod fogni a kezem?-kérdezte és nyújtotta a kezét felém mosolyogva.

Mi..mi nem félek-mondtam és csak beviharoztam az ajtón.

Utánam Castiel bejött én addig néztem belülről azt a kastélyt és egy kicsit ijesztő volt.

Ne maradj le, mert akkor keresnem kell téged jó?-kérdezte.

Oké-mondtam és követtem Castielt a háta mögött.

Először fölfele mentünk, mert Castiel ott akart kezdeni így egy mozgó lépcsőn kellett átmennünk.Ő már felment én meg lent álltam és néztem a mozgó lépcsőt.

Mért nem jössz?-kérdezte.

Höö mi megyek csak megvártam amíg felmész-mondtam és óvatósan mentem a mozgó lépcsőn.

Fölértem és Castiel már ment is egyenesen.Olyan sok féle tükör, gumi pók meg valamilyen furcsa álarcok voltak a falon némelyik rámhozta a frászt.Ezután bementünk egy szobába tiszta sőtét volt bent és egyszer csak szellem árnyékok lebegtek mindenütt.Ettől kicsit megrémültem mivel nem tudtam, hogy ez fog történi.Valamilyen kéztetés azt akarta, hogy fogjam meg Casiel kezét így a kezemmel közeledtem az ővé felé de rámnézett.

Mi az megakarod fogni a kezem?-kérdezte mosolyogva.

Nem akarom-mondtam és gyorsan elhúztam a kezem tőle.

Kimentünk abból a szobából és egy temető szerüségbe bementünk mellette.Castiel ment én meg néha megálltam.Megnéztem a sírköveket és semelyiken nem tettek évszámot bár ez csak egy kitalált, de akkor is fura volt.Hideg volt ködös és tényleg úgy éreztem mintha egy temetőben lennék.Kicsit odébb láttam egy sírkövet amin rá volt írva a dátum.De nagyon kicsi volt így nem tudtam kiolvasni megnéztem Castielt és ő már rég a végén járt.Úgy gondoltam nem baj ha csak egy kicsit maradok le így közelebb hajoltam ahhoz a sírköhőz ahol volt dátum.

Mért ilyen kicsi még mindig nem láttom-mondtam magamnak és még közelebb hajoltam.

Egyszer csak egy kéz jön ki a sírköből és megragadott.Én úgy megíjettem így síkítottam.

Áááááááá-üvöltöttem.

Probáltam kiszabadulni de nem síkerült akartam mégegyszer síkítani de betapasztotta a kezével a számat.

*Eközben Castielnél*

Hol van már megint lemaradt-mondta magának.Jobb lesz ha megnézem-mondta megint magának.

Ment vissza fele és meglátott én akartam valamit mondani de nem tudtam.Castiel meg futott felém és probált segíteni.Nagy nehez kitudtam szabadulni és egyszer csak a kéz eltünt.

Jól vagy?-kérdezte.

Most már jobban-dadogtam halkan.

Jobb lesz ha szólunk, hogy mi történt a géppel-mondta és fölsegített.

És merre akarsz kimenni?-kérdeztem.

Öhm.. gyere-mondta és mentem utána.

Ki tudtunk jönni és mentünk egyenesen segítséget kérni.Szóltunk egy itt dolgozónak, hogy baj van a rémisztő kastéllyal.Azt mondta, hogy megnézi mi addig maradjunk kint.Amikor elment megnézni valaki nekem jött és Castiel dzsekiébe kapaszkotam nehogy elesek.Ránéztem és csak mosolygot rám én meg lefagytam.(Bocsi, hogy a lány szeme nem kék de probáljátok elképzelni.)

Öhmm..-ez jött ki a számból.

 Ő meg csak mosolygott rám.

Öhhm..köszönöm...Castiel-mondtam akadozva.

Elöszőr kicsit meglepödött utána megint csak mosolygot és sokkal közelebb húzodott hozzám.Olyan közel, hogy csak hajszálnyira voltam tőle arébb akartam menni de nem tudtam, mert lefagytam így majdnem össze ért a szánk, de vissza jött a hölgy akinek szóltunk, hogy baj van.

Elnézést-mondta a hölgy.

Ekkor eltávolodott Castiel tőlem így vissza kaptam a mozgásom és elengettem a dzsekijét és figyeltünk a hölgyre.

Semmi baj-mondtam.Jobb, hogy megjelent-matyoktam magamnak.

A sírkővel volt problémájuk?-kérdezte a hölgy.

Igen-mondtam.

Van a sírkőben egy kéz, de nem támad rád csak kinyújtja a kezét amikor belépsz-mondta a hölgy.

Biztos?-kérdezte Castiel.

Igen jól megnéztem de jöjjenek megmutattom-mondta a hölgy és követtük vissza a sírkőhőz.

Fölmentünk és bementünk arra a helyre ahol a sírkő van.

Kérem menjenek el mellette-mondta a hölgy.

Elmentünk mellette és csak kinyújtotta a kezét olyan fura volt.

Látják lehet, hogy az előbb beragadt vagy valami történhetett, de megjavítottam nem kell már aggódnia-mondta a hölgy nekem.Ha megbocsátanának én mennék-mondta és elment.

Nem értettem az egészet.Mért támadt rám az előbb.

  Gyere menjünk az óriáskerékhez-mondta.

Rendben-mondtam.

Elmentünk az óriáskerékhez nagyon nagy volt amikor fölnéztem rá.

Na megyünk egy kört?-kérdezte.

Igen-mondtam.

Beszálltunk és már ment is lassan.Nagyon élveztem a kilátást és a szél fújását az arcomon.Egyszer csak a legtetején megállt.

Nézd a naplementét hát nem szép?-kérdeztem mosolyogva Castielt.

De tényleg az-rámnézett és mosolygott.

Mért mosolyogsz így rám?-kérdeztem tőle.

Mert még így nem láttalak téged-mondta.

Hööm?-néztem rá furán.  

Egyszer csak felkapott a szél és az arcomhoz fújta a hajam a sapkámat meg lefújta a fejemről.Probáltam elkapni a sapkám, de nem sikerült, mert már kiestem volna.Úgy ídegesített a hajam, hogy az arcom elött van így megprobáltam összekötni.

Várj segítek-mondta Castiel.

Azzal megfogta a hajam és egybe probálta oda adni nekem, hogy össze fogjam a gumival.

Castiel-mondtam.

Hmm?-kérdezte.

Köszönöm, hogy segítettél-mondtam lehajtott fejjel.

Erre Castiel nagy szemekel nézett és megölelt.Én nem néztem rá a tájat néztem föntről és közben pirultam.

Castiel eresz el, mert már nagyon szorítasz-mondtam halkan.

Amikor kimondtam Castiel nem szorított annyira de még mindig ölelgetett engem.

Jó de most eresz el tejesen-mondtam.

Mért nem szereted ha ölelgetnek?-kérdezte halkan.

Nem arról van szó de....-még mondani akartam de beleszólt.

De nem szeretted ha én ölelgetlek?-kérdezte de már elengedett.

Ekkor forgott tovább az óriáskerék.

Castiel.....-mondani akartam de erre Castiel megfogta az arcom.

Hmm?-mondta és közelebb jött.

Öhmm van valami az arcomon?-kérdeztem kicsit pirulva.

Nincs, de mindjárt lesz-mondta fogva az arcom.

Hmm?-kérdeztem tőle.

Ez-mondta és sokkal közelebb jött és megcsókolt.

Én meg csak néztem nagy szemekel és pirultam, hogy mi történik.Castiel lassan eltávolódott tőlem és a kezét is lassan vette le az arcomról.Nem értettem mi történik.Leérkeztünk és kiszálltunk én még mindig pirultam a csóktól.

Én megyek a mosdóba-mondtam és elmentem.

Lemostam az arcomat hideg vízel és néztem magam a tükörben.

Mért csinálta ezt? Biztos így akar zavarba hozni hát nem fog sikerülni úgy fogok tenni mintha semmi sem történt volna-mondtam magamnak és kimentem a női mosdóból.

Már olyan 6 óra lehetett akkor, mert már sőtétedett.

Haza akarsz menni?-kérdezte Castiel.

Mindjárt, de előtte még elakarok látogatni a molóhoz-mondtam.

Akkor menjünk oda-mondta.

Kimentünk a vidámparkból és elmentünk a molóhoz.Olyan jó érzés volt, hogy csönd volt nem úgy mint a vidámparkban.Teljesen elmentem a moló végéhez és onnan néztem még a vidámparkot és a vizet.

Mért akartál ide jönni?-kérdezte Castiel.

Azért, mert amikor régebben voltunk a vidámparkban a szüleimmel, mindig elmentünk sétálni ide a molóhoz és ez nekem már megszokás, hogy ide jövök-mondtam.

Castiel erre nem mondott semmit csak nézte velem a vidámparkot ahogy világít.

Most már mehetünk-mondtam neki.

Most is haza kísért kint a kapunál még beszélgetem vele.

Remélem tetszett a mai nap Aman?-kérdezte mosolyogva.

Hányszor kell még elmondanom, hogy ne szólíts Amanak!-mondtam hangosan és erre kinyílt az ajtó.

Anyukám volt az.

Bocsánat, hogy zavarok csak hallottam, hogy itt vagytok így gondoltam bejöhetnétek-mondta az anyukám.

Mi??Anya be ne enged-mondtam neki.

Mért mi baj lesz?-kérdezte és be engedte Castielt a rácson.

Bementünk a házba és én rögtön a szobámba mentem.

Bocsánat Amandáért-mondta az anyukám.

Semmi baj megszoktam tőle-mondta Castiel.

Kérsz valamit?-kérdezte az anyukám Castieltől.

Igen kérnék üdítőt-mondta Castiel.

Már is adom-modta az anyukám.Amanda gyere le!-mondta anya.Amanda hallasz engem?-kiáltotta anya.

Szerintem nem hallja megkeresem.Hol van Amanda szóbája?-kérdezte Castiel az anyukámtól.

Köszönöm amikor kilépsz a konyhából egyenesen mész a folyosón akkor balra van egy ajtó az az ő szobája-mondta anyukám.

Ameddig Castiel és az anyukám beszélgetett addig én fürödtem és felvettem a pizsamámat a fürdőszobában.Ezután bementem a szobámba és láttam, hogy Castiel ül az ágyamon.

C..castiel te mit keresel a szobámba?-kérdeztem tőle.

Anyukád szólt neked te meg nem reagáltál vissza így azt mondtam, hogy szólok neked-mondta Castiel.

Öm..köszi, hogy szóltál akkor most mennék le ha nem baj?-kérdeztem tőle.

Várj-mondta.

Hm?-kérdeztem.

Fordulj meg-mondta nekem.

Minek?-kérdeztem.

Mert-mondta.

Megfordultam.

Jól ál ez a pizsama-mondta Castiel.

Nem mondtam semmit és elmentem a konyhába.

Igen anya-mondtam.

Hová tetted az üdítőket?-kérdezte.

Ömm Susan mondta, hogy tegyem el de várj ide hozom.Tessék-mondtam.

Köszönöm na és milyen volt a vidámpark?-kérdezte anya.

Jó volt, de nehéz megmondani, hogy Amanda, hogy érezte magát-mondta Castiel.

Te, hogy és mi áááá nem szóltam semmit-mondtam.

Láttom jól elvoltattok-mondta anyukám.Tessék itt van az üdítő-mondta anya Castielnek.

Köszönöm-mondta Castiel.

Mi a neved?-kérdezte anyukám.

Castiel vagyok-mondta.

Amanda ma reggel mesélt rólad-mondta anyukám.

Anya!-mondtam.

Tényleg és mit?-kérdezte Castiel az anyukámat.

Na jó köszi, hogy bejöttél most pedig visztált-mondtam és kiráncigáltam Castielt az ajtóig.

Ne már Aman kiváncsi vagyok, hogy mit mondtál az anyukádnak rólam-mondta.

Megmondtam tízszer, hogy ne szólíts Amanak és már így is késő van jobb lesz ha mész-mondtam és becsaptam az ajtót.

Ezután bementem a szobámba és lefeküdtem aludni, mert fárasztó volt a mai nap.De egy darabig csak forgolódtam, mert csak a ma történtek jártak az eszembe probáltam a fejemet ütni párnával de nem síkerült ezután valahogy csak elaludtam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7.rész 

Bek visszatér

 

A szokás szerint felöltőztem, megreggeliztem és elmentem az iskolába.Az udvaron vártam Samat, hogy együtt menjünk órára be.De még nem volt itt így kint várakoztam és láttam egy csomó lányt egy kupacban és egy fiút középen de nem annyira láttam, hogy ki az így oda mentem mi ez az egész.Nagy nehezen be tudtam furni magam a lányok között és az a fiú nem más volt, mint Castiel.Nem értetem az egészet így kérdezősködtem tőle.

Castiel mi folyik itt?-kérdeztem össze nyomorogva.

Csak nem kiváncsi vagy rá?-kérdezte mosolyogva.

Beszélhetnénk csak ketten?-kérdeztem össze nyomorogva.

Lányok ha megbocsátotok beszélnem kell de vissza jövök-mondta mosolyogva.

Jó de gyere vissza hamar-mondák a lányok csoportos hanggal.

Én ettől a mondatól csak forgatam a szemem és kimentem Castielel a lány tömegből.

Na szóval mi ez?-kérdeztem tőle kinyújtózva.

Csak nem féltékeny vagy?-kérdezte mosolyogva.

Nem csak tudni akarom mi ez az egész-mondtam határozottan.

Háát ez akkor maradjon még egy kis ideig titok, mert szeretem ha láttom rajtad, hogy töprengesz, főleg rajtam-suttogta a fülembe.

Ha nem bánod vissza mennék a lányokhoz?-kérdezte mosolyogva.

Menjél jobb ha nem látlak-mondtam mérgesen.

Erre csak egy fura mosolyt küldött és vissza ment a lányokhoz.Én nem birtam már kint lenni így nagy lépésekkel mentem be az iskolába de közbe valakibe beleütköztem.Oda néztem és Nataniel volt az.

Bocsánat Nataniel-mondtam neki.

Semmi baj de, mért siettél?-kérdezte fogva a kezét.

Nagyon neked mentem, mert láttom fogod a kezed?-kérdeztem tőle.

Semmi bajom-mondta még mindig fogva a kezét.

Nem birtam így látni megtudtam, hogy hazudik így elvettem a kezét, hogy lássam nagyon neki mentem.Láttam, hogy be van pirosodva hozzá nyúltam és forró volt.

Hol van a gyengélkedő?-kérdeztem Natanielt.

Mondtam jól vagyok-mondta.

Persze-mondtam és elráncigáltam óvatosan.

Nem tudtam mit tegyek hisz még nem annyira ismerem a gimi minden területét de megtaláltam a gyengélkedőt olyan 10 perc után.Bementünk és leültetem Natanielt addig én kerestem mindenfélét a kezére.Becsengettek.

Amanda menünk kel órára-mondta Nataniel.

Addig nem ameddig nincs valami itt a kezedre-mondtam közben keresgéltem.

Amanda?-kérdezte.

Hm?-kérdeztem de abbahagytam a keresést közben.

Köszönöm-mondta.

Én erre csak mosolyogtam neki és utána kerestem tovább amit kerestem.

De mért siettél?-kérdezte.

Ááá nem lényeges-mondtam.

Nagy nehezen találtam egy kenőcsöt és bekentem vele a piros kezét és bekötöttem.

Készen is vagyunk-mondtam.

Még mindig fáj?-kérdeztem tőle.

Nem annyira fáj már, mert segítettél-mondta mosolyogva.

Ennek örülök-mondtam én is mosolyogva.

Akkor megyünk?-kérdezte.

Igen-mondtam.

Futottunk a teremig és beszélgetünk közben, hogy vajon kapunk büntetést.Kopogtunk és bementünk a terembe.

Bocsánat a késésért-mondtuk Natanielel Andi néninek.

Nataniel mit történt veled?-kérdezte Andi néni aggodalmasan.

Csak egy kis baleset történt de semmi bajom Amanda segített nekem-mondta Nataniel.

Örülök-mondta Andi néni.

A beszélgetés alatt le volt hajtva a fejem de utána felemeltem és láttam Beket meg a másik fiút aki vele volt a versenyen.Én nagy szemekkel néztem, hogy itt meg mi történik.

Nektek még nem mondtam de ez a két fiú azért jött ide, hogy lássa mit csináltok a tesi órán mivel legyőzte a mi gimis kis csapatunk őket és háát....Értitek?-Kérdezte Andi néni.

Igen...igen-mondta Nataniel utáni kicsit később én is ugyanezt mondtam.

Örülök akkor üljetek le a helyetekre-mondta Andi néni.

Mentem a helyem felé és láttam, hogy Bek mosolygott rám.Ezen az órán nehezen tudtam oda figyelni mivel azon járt az agyam, hogy csak ez miatt vannak itt vagy van más oka is ezt kérdeztem magamtól.Kicsöngettek.Már mindenki kiment a teremből kivéve én, Bek és a másik fiú maradtunk bent.Gondoltam ha nem siettek még a végén hozzám szól.De mivel nem voltam elég gyors így megszólalt.

Nem változtál-mondta fura hanggal Bek.

Te sem-mondtam és kimentem a teremből.

Keresni kezdtem Samat és Natanielt, mert nem akartam egyedül lenni ha esetleg megint ide jönnének a közelembe Bek és az a fiú.De nem találtam őket így arra gondoltam lehet Dökös megbeszélése van és ezért nem találom őket.Én meg keztem átnézni a fizikát hátha felelek belőle, de a folyosó túl hangos volt így nem tanultam ott.Gondolkoztam és arra jutottam lehet az udvaron tanulok de utána észbe kaptam, hogy rossz ötlet, mert ha ott is össze futok Bekkel akkor lefogok fagyni ha olyat fog csinálni mint a versenyen.

Áááá Castiel mondott valami fönti helységet megnézem!-mondtam magamnak.

Fölmentem a legutolsó lépcsőig és ott volt egy ajtó.Az volt oda írva pirossal, hogy "TILOS KIMENNI".Tudtam, tilos lenne kimenem de át akartam nézni a fizikát így kinyitottam halkan az ajtót és utánam halkan be is csuktam.Olyan jó érzés volt a legtetején lenni a giminek, csönd volt fent és fújt a szél is.Egyszer csak hallottam egy sipot.Kicsit megijedtem mivel azt hittem lebuktam, de lenéztem és láttam a sportpályát ahól bemelegítenek.Jobban megnéztem és Castiel volt az meg az osztálytársai.Nem igazán értetem, mért most melegítenek be de nem rám tartozott így nem annyira érdekelt.Néztem ahogy Castiel bemelegít mielőtt játszanának együtt.Egyszer csak Castiel fölnézett én meg amikor láttam, hogy már nem melegít hanem erre néz gyorsan lelapultam.

Ugye nem szurtál ki?-mondtam magamnak.

 

*Castiel*

Mit keres fent Aman?-kérdezte magát lihegve.Át akar verni, de nem fog neki sikerülni-mondta mosolyogva magának és elfutott az iskola bejáratához.

*Én*

Fuuu..-nyugtatam magamat és fölnéztem hátha nem erre néz már de ő már nem volt ott a többieknél.Fölkeltem rendesen.Lehet, hogy kiszurt?-kérdeztem magam és ekkor Castiel megszólalt.

Igen-mondta.

Én megfordultam és láttam ahogy mosolyog rám.

Mért jöttél fel?-kérdezte Castiel.És annak elenére, hogy ki volt írva tilos kimenni te még is kint vagy?-kérdezet megint.

Mert és igen-mondtam határozotan.

Castiel erre csak mosolyogva felém közeledett.

C..castiel ne közelíts-mondtam kicsit akadozotan.

De erre se válaszolt csak közeledett én meg hátráltam.

Azt akarod, hogy leesek?-kérdeztem tőle és ekkor az utolsó lépésem már kilökött a talajtól.

Kezdtem hátra fele zuhani de Castiel megfogott.

Még egy ilyet ne csinálj-mondta.

Arrébb húzott ne, hogy megint leesek.

Na mért jöttél fel?-kérdezte.

Csak....mert-mondtam közben remeget a testem.

Jaj te kis butus nyugogy meg nem történt semmi baj-mondta mosolyogva és egy pillantás alatt már azt vettem észre, hogy átölelt.

Én nagy szemekel néztem oldalra nézve és kicsit pirulva.Nem gondoltam volna Castieltől, hogy ilyet tesz.De még mindig remegtem a félelemtől.Probáltam lenyugtatni magam de nem annyira sikerült.

Ca..cast...iel  el..elen..gedhe..hetsz-mondtam remegve még mindig.

Addig nem ameddig meg nem nyugodsz-mondta nekem.

D..de  Ca..cast..tiel  el..elk..ké..sel  te.tes.si..ről-mondtam remegve.

Nincs de-mondta.

Nem tudom mi üthetett belé.Egy kis ideig meg se szólaltunk egymáshoz de már nem annyira kezdtem remegni mint elöbb.Ez számomra egy megkönnyebbülés volt.

Na már nem is annyira remegsz-mondta Castiel nekem.

I..igen és most menj vissza tesizni-mondtam neki.

Nem megyek el addig amedig el nem mondod, hogy mért vagy fent-mondta.

Elmondom ha elengedsz végre-mondtam.

Castiel lassan erelesztett.

Na akkor?-kérdezte komolyan.

Majd megmondom ha vége az összes órának, mert így is már lent kénne, hogy legyél a többieknél-mondtam neki.

Elakartam menni mellette de ő elém tette a kézét megprobáltam a másik oldalt de ugyan úgy elém tette a kezét.

De akkor elmondod órák után ugye?-kérdezte komolyan.

Megígérem-mondtam neki.

Eltette az útból a kézét így el tudtam menni, amikor kinyitotam az ajtót megfordultam és....

Castiel-mondtam.

Mond-és felém fordította a fejét.

Ne maradj fent sokáig, mert nem várom meg a büntid órájának a végét, hogy elmondjam, mért voltam fent-mondtam és utánam bezártam az ajtót.

Lementem ahol vannak az osztálytársaim ne, hogy keresen esetleg Sam.

Hát nem sikerült átnéznem a fizikát-mondtam magamnak és neki döltem a falnak.

Átnézem veled gyorsan-mondta egy hang elöttem de mivel lehajtottam a fejem így még nem láttam csak a cipőjét.

Kicsit ismerős volt a hangja ezért főlnéztem és Bek volt az.

Mi? nem kell köszi-mondtam.

Biztos?-kérdezte mosolyogva.

Igen-mondtam határozottan.

Azzal megint rám kacsintott és elment.

Fuuu ezt megusztam-mondtam magamnak és kifújtam a levegőt.

Teltek az órák és már csak egy volt hátra az pedig a tesi volt.Mindenki elment öltözni.A lányok beszéltek hozzám miközben öltöztünk.

Úúú Amanda de jóbba vagy azzal a Bekel-mondta az egyik lány nekem.

Dehogy is és főleg, hogy nem vagyunk jóbba-mondtam közben vettem fel a cipőmet.

Egyszer csak egy lány sikítva jött oda hozzánk.

Áááá lányok!-mondta felkíáltva.

Mi az?-kérdezte az egész lány az öltözőben.

Képzeljétek Castielbe botlotam véletlenül és bocsánatot kért háát nem cuki-mondta mosolyogva az a lány.

De az-mondta a többi.

Mért vagytok érte úgy oda?-kérdeztem tőlük.

Hihihi-röhögtek és elmentek.

Ezt én egyátalán nem értetem, hogy mi ütött beléjük de becsöngettek ezért elhagytam az öltözőt és rögtön Bekkel találtam szembe magam.

Mért nézel így?-kérdeztem.

Nem válaszolt csak mosolygott rám, mint ha lenne rajtam valami.

Kint leszünk gyertek ki-mondta a tesi tanár.

Nem bírtam ahogy mosolyog még mindig rám így ki futottam a sportudvara ahol már kint volt mindenki.Először egyszerű bemelegítést csináltunk amit élveztem volna ha Bek nem nézett volna engem.Mivel ők úgy gondolták, hogy nem melegítenek be így csak addig néztek minket.Utána futottunk de abba már beszáltak mindketten.Mindenki a hátam mögött volt, de Bek megelözött én ezt nem hagytam így megint begyorsúltam és egymás mellett futottunk.A tanár egyszer csak sípolt azzal jelezve, hogy már nem kell futni.Ezután játszotunk, én kosaraztam és fociztam is.Jól eltelt az idő és ki is csöngettek.Amikor be akartam menni a lány öltözőbe valaki megfogta a vállam.

Jó voltál-mondta a hang.

Én tudtam ki volt az megfordultam, mert nem vagyok bunkó.

Te is Bek-mondtam.

Mit szólsz egy kis versenyhez ma majd olyan 3 órakor?-kérdezte mosolyogva.

Benne vagyok!-mondtam örömmel.

Akkor találkozunk a parkban-mondta és elment.

Átöltöztem és mentem is ki azt remélve, hogy Castiel büntetést kapot így nem tudom neki majd elmondani amit akar.De ez nem sikerült, mert ott állt elöttem életnagyságba.

Na akkor mond-mosolygott Castiel furán.

Oké de mehetnénk?-kérdeztem.

Aha-mondta.

Elhagytuk az iskolát és már rögtön beszéltem.

Hogy, hogy nem kaptál büntetést?-kérdeztem furán ránézve.

Azt hitted kapok büntetést?-kérdezte mosolyogva.

Háát számítottam rá-mondtam kicsi kacajjal.

Óóóó tényleg?-mondta mosolyogva és belökött a bokorba.

Én természetesen nem gondoltam volna, hogy ez történik de Castiel úgy röhögött rajtam, hogy alig birta befejezni a röhögést.

Hahahahahaha-röhögött.

Duzogtam a földön ülve.

Jól van na segítek-mondta nevetve és nyújtotta a kézét.

Nekem meg támadt egy ötletem megfogtam a kézét és én is berántottam a bokorba.De ez nem úgy sikerült ahogy akartam mivel rám esett és a földön feküdtem de nem nyomott szét hanem a fejem mellett a kezével megtartotta magát.

Hahahahaa ezen én röhögök-nevetem alatta.

Castiel ahelyett, hogy felkelt volna csak közelebb jött a fejével az én fejemhez és már majdnem az orrunk össze ért.De erre már abba hagytam a nevetést.

C..castiel...-mondtam halkan.

Nem válaszolt semmit hanem megpuszilta az arcom és felkelt.Én meg csak pirultam a földön fekve és nyújtotta a kezét felém.Fölsegített és mentünk tovább.

Mért pusziltad meg az arcom?-kérdeztem Castieltől kicsit mérgesen.

Mert belöktél a bokorba és nevettél rajtam-mondta az a fura mosolyával nekem.

Akkor én mit mondjak ugyan ezt tetted és te kezdted akkor én is azt csináljam neked mint te nekem?-kérdeztem már mérgesen.

Igen-mondta mosolyogva.

M...mi?dehogy is!-mondtam mérgesen összekulcsolt kézzel.

Hahaha-nevetett és gyengéden megütötte a fejem.

Nagy nehezen haza értem és nem is szóltam Castielhez és már be is csaptam az ajtót.Körül néztem a házban és nem volt itthon senki.Megnéztem az órát és láttam, hogy még van időm oda menni a parkba.Addig ettem és levetem az egyenruhámat és felvettem egy zöld pántos fölsőt és egy kék rövid gatyát plusz begumiztam a hajam.Utána már lassan indultam is a parkba.

*Park*

Oda mentem és már ott állt Bek és az a másik fiú.

Megjöttem-mondtam.

Remek-mondta Bek.

Aki Bek mellett volt az meg nem szólalt egy szót sem legalább is hozzám.Egyszer csak Bek megszólalt.

Nincsen szabály de....-mondta.

De?-kérdeztem.

Pl. aki nyer az a vesztestől kérhet valamit-mondta.

Rendben-mondtam beleegyezően.

Ha én nyerek akkor randizól velem-mondta rám kacsintva.

Amikor ezt kimondta ez lefagyasztott egy kis ideig és táltva maradt a szám.

Te mit szeretnél?-kérdezte.

Hmm még nem tudom-mondtam elgondolkozva.

Addig is gondolkoz nyugotan de kezdjük a játékot-mondta.

Mit akartok játszani?-kérdeztem tőlük.

Úgy gondoltam, hogy kosarazunk de focilabdát hoztam el-mondta.

Nem baj azzal is lehet kosarazni-mondtam.

Te kivel leszel egy csapatban?-kérdezte Bek.

Én nekem jó egyedül-mondtam.

 

Én leszek Amanal-mondta egy hang.

Tudtam ki volt az és olyan mérges voltam rá, hogy tiszta vörös volt a fejem a mérgelődéstől.

Castiel te meg, hogy kerülsz ide?-mondtam mérgesen.

Mi az már nem is örülsz nekem?-kérdezte rám mosolyogva.

Nem és ne nevez mások elött Amanak se máskor-mondtam mérgesen.

Hahaha, rendben akkor Amandával Castiel lesz-mondta nevetve Bek.

De boldugolok egyedül is-mondtam.

Nem hiszem-mondta Castiel mosolyogva.

Ne idegesíts fel!-mondtam mérges szemmel Castielre nézve.

Van köztetek valami Castielel?-kérdezte tőlem Bek.

M..mi?ni...-akartam mondani de beleszólt Castiel.

Ahogy ő mondaná én csak egy zaklatója vagyok-mondta Castiel.

Én ezen meglepődtem, hogy Castiel beval olyat ami igaz.

Akkor jó-mondta mosolyogva Bek.

Kezdjük?-kérdeztem a fiúkat.

Igen-mondta Bek és a másik fiú meg csak bologatott vissza jelezve.

Felőlem-mondta Castiel.

Elkezdtük a játékot és tudtam, hogy ez sokáig fog tartani mivel Bek is jól sportól.Ahoz képest, hogy Castiel volt a csapattársam jól szórakoztam.Nálam volt a labda és futottam a palánk felé, de egyszer csak Bek elém állt nem akartam a másik irány felé menni mivel tudtam, hogy akkor ki veszi a kezemből a labdát így Castielnek paszoltam.

Castiel!-mondtam hangosan.

Eldobtam Castielnek és ő meg elkapta és futott tovább.Utána én is futottam, mert már nem volt előtem Bek.

Castiel pasz!-mondtam hangosan neki.

Oda dobta nekem és csont nélkül beütöttem a palánkba.Persze Beken lehetett látni, hogy nem adja föl olyan könnyen.Egyszer ők egyszer mi áltunk nyerésre és én nem tudtam, hogy meddig játszuk így megálltam és beszéltem Bekhez.

Álljatok meg, Bek meddig játszuk?-kérdeztem tőle.

Öm...legyen egy olyan 20-mondta nekem Bek.

Oké úgy is mi 17-re vezetünk-mondtam.

Azt még meglátjuk-mondta Bek mosolyogva és tovább játszotunk.

Egy pillantás alatt Bek bedobta a labdát és döntetlen lett eddig a mecs, de ez nem maradt sokáig, mert Castiel is bedobot egyet utána meg az a fura fiú azután én és így tovább.Egyszer csak 19-19 volt mindenkinél az állás.De azt nem hagyhattam, hogy Bek nyerjen így az utolsó körben mindent bele adtam a győzelemért.Nagyon nehezen én meg Castiel nyertük meg mivel Castiel kezére léptem és ő meg fel lökött a palánkig így megszereztem a végső pontot.Úgy örültem, hogy nem kellett randiznom Bekkel és meg természetesen annak is, hogy nyertünk.

Na bevallod, hogy jó csapatott alkotunk?-kérdezte Castiel mosolyogva összekulcsolt kézzel.

Ettől a kérdéstől már lement a boldog hangulatom.

Azt azért nem de jó voltál-mondtam Castielnek.

Jó kis játszma volt-mondta Bek.

Szerintem is-mondtam boldogan.

Remélem máskor is elfogadod az ilyen felkéréseket-mondta Bek.

Ebben nincs kétség!-mondtam boldogan.

Akkor jó, most mennünk kell további szép napot Amanda-mondta Bek és a kezemet megpuszilta.

Ja és örülök, hogy újból találkoztunk Castiel szerintem látjuk még egymást-mondta Bek mosolyogva Castielnek.

Remélem is-mondta Castiel mérges nézéssel Beknek.

Amikor elment Bek és az a fura fiú akkor kicsit mérges voltam és kérdezősködtem Castieltől.

Te követél?-kérdeztem mérgesen.

Nem követelek csak láttalak meg azt a fajankót így ide mentem-mondta Castiel.

Nem hiszem el-mondtam durcisan összekulcsolt kézzel.

Castiel megfogta mindkét vállam és a szemembe nézett.

Ne hidd el, de én tudom, hogy történt-mondta mosolyogva.

Gyűlölek-mondtam Castielnek.

Örülök, de mivel megszemvedtem, hogy ne keljen randiznod azzal a fajankóval ezért kérek valamit-mondta Castiel jó kedvel és elengedte a vállam.

Várjunk csak, hazudtál te zaklató mivel követél anélkül honnan tudod, hogy miben álapodtam Bekkel?-kérdeztem mérgesen ránézve.

Csak tippeltem-mondta Castiel.

Persze-mondtam mérgesen.

Nem feledkeztél el valamiről?-kérdezte Castiel mosolyogva.

Miről?-kérdeztem vissza.

Egy, hogy tartozól nekem mivel a szabad időmből elvettél és második nem azt beszéltétek meg Bekkel ha te nyersz akkor....-mondta mosolyogva Castiel.

Tényleg, hogy elfelejtetem-mondtam fogva a fejem.

Háát már nem tudod elmondani neki mivel már nem találkozól vele-mondta Castiel.

Mért nem?-kérdeztem tőle.

Mert nem engedem, hogy találkoz vele-mondta mosolyogva Castiel.

M...mi? nem te parancsolsz nekem!-mondtam mérgesen.

Biztos?-kérdezte mosolyogva.

Igen én azzal találkozok akivel akarok-mondtam dühösen.

Azt nem hinném-mondta mosolyogva.

Vissza akartam vágni neki ezért azt mondtam, hogy:

A gimiben nem tudsz követni-mondtam reménykedve.

Mért is nem?-kérdezte.

Egy nem egy osztályban vagyunk, kettő te tuti el leszel foglalva a lányok miatt és három nem tudhatod, hogy mikor akarok vele beszélgetni-mondtam határozottan.

Féltékeny vagy a lányokra?-kérdezte.

Mért lennék?-kérdeztem.

Hát, mert a lányokat is kérdezted-mondta.

Az nem azt jelenti csak mivel te nem árultad el, ezért megkérdeztem a lányokat, de nem válaszoltak és te honnan tudod, hogy megkérdeztem őket?-kérdeztem gyanúsan.

Onnan, mert megkértem őket, hogy ne mondjanak neked semmit-mondta mosolyogva.

Áááá nagyon idegesítesz mondtam már!?-kérdeztem mérgesen.

Nem, de akkor tudom már, hogy mért nem akartad nekem elmondani a gimiben-mondta Castiel.

Mért?-kérdeztem.

Mert nem akartad elmondani, hogy itt van az a fajankó meg a társa igaz?-kérdezte.

Igen-vallottam be.

Akkor ezt már tudom-mondta.

De én mindig nem tudom, hogy mért rajonganak érted a lányok-mondtam neki.

Nem baj még szeretném látni ahogy töröd ezen a fejed így még nem árulom el-mondta mosolyogva nekem.

Teee...-mérgelődtem.

Most mennem kell szia-mondta és intet a kezével sétálás közben.

Olyan mérges voltam már így üvöltöttem.

Gyűlöllek!!!

Nem fogsz holnap követni nem fogom engedni mondtam magamnak és sétáltam hazafele.

 

 

 

 

 

 

 

8.rész 

Randi Bekkel.

*Reggel*

Olyan hamar kész lettem mindennel, hogy rögtön indultam is a gimibe.Úgy rohantam ahogy csak tudtam ne, hogy találkozak esetleg Castielel.Amikor oda értem láttam, hogy még nincs itt Sam, Nataniel se Castiel.Tudtam, hogy Castiel általában késik így nem biztos, hogy össze futok vele így addig törtem a fejem, hogy mit kérjek Bektől.Gondolkoztam, gondolkoztam és gondolkoztam de nem igazán jutott semmi se az eszembe.Ameddig gondolkoztam láttam, hogy jön már Nataniel is.Odamentem és jó reggelt köszöntem neki.

Min töröd a fejed?-kérdezte Nataniel.

Semmin-fogtam közben a fejem és mosolyogtam.

Ilyenkor nem mondasz igazat azt tudom-nézett rám komolyan.

Hahaha-csak ezt tudtam hozzá mondani.

Mért nem mondod el?-kérdezte fura tekintettel.

Azért, mert hosszú-és már nem fogtam a fejem hanem lehajtottam a fejem.

Mond el rá érünk-és megfogta a vállam, közben kicsit mosolygott.

Háát jó-mondtam Natanielnek.

Leültünk egy padra és elkezdtem mesélni az egész történetet, hogy mi történt ő meg csak csöndben hallgatott engem.

Értem-mondta mikor befejeztem a történetet.

És most nem tudom mit kérjek Bektől-mondtam és néztem az eget.

Castiel mindig idegesít?-kérdezte.

Ömm igen nagyon felhúz mért?-néztem Natanielre és kérdeztem tőle.

Háát csak őt is fel kénne húznod Bekel és probléma megoldva-mosolygott hozzá.

Ez egy nagyon jó ötlet köszönöm Nataniel-megköszöntem és úgy örültem tőle, hogy föl is ugrottam a padról.

Nagyon szívesen-mosolygott.

Elakartam táncolni a boldog táncom de mielött elkezdhetem volna valaki háturól megölelt.Majd nem fölsikítottam de láttam Nataniel arcán, hogy nem kel félnem mivel mosolygott így arra következtem, hogy Sam.Megfordultam és pont úgy is volt.

Jó reggelt!-mondta vidáman Sam.

Neked is!-monduk Natanielel.

Bemegyünk?-kérdezte Sam.

Menjünk-mosolygott Nataniel és felkelt a padról.

Ömm én maradok, de ti csak menjetek-néztem Samra és Natanielre.

Biztos?-kérdezte Sam.

Igen-mosolyogtam hozzá.

Sok sikert!-mondta Nataniel.

Köszi!-kacsintottam neki.

Mentek és hallottam Sam hangját, hogy ő nem érti az egésze,t de egyre meszebb voltak így már nem hallotam őket.Én vissza ültem a padra és vártam, hogy jöjjön Bek.De nem kellett sokat várnom rá, mert láttam már a kapu elött.Oda futottam és ő csak mosolygott rám.

Csak nem történt valami?-kérdezte mosolyogva.

Nem-lihegtem hozzá.

Akkor?-kérdezte.

Tegnap én nyertem és elfelejtetem kérni tőled valamit-néztem rá.

Óóóó tényleg és mit szeretnél?-mosolygott hozzá.

Megsugtam neki és csak mosolygott rá.

Rendben!-kacsintott.

Köszi-mondtam.

Akarsz majd még egy kihívást?-kérdezte mosolyogva.

Persze, hogy igen!-válaszoltam boldogan és összecsuktam a kezem magam elött.

Akkor a részleteket később beszéljük meg-mondta és elment.

Én is be akartam menni a gimibe de hallottam, hogy a lányok sikítoznak ez pedig azt jelentette, hogy megjött Castiel.Ez így is volt Castiel most ment el a kaputól és már a lányok oda mentek köré.Castiel meg csak mosolygott, de amikor meglátott kezdet felém jönni.Én meg azon gondolkoztam valyon ez mit akarhat.

Láttom most korában jöttél Aman-közben ott ült az arcán a mosolygás az a kikészítős mosoly.

Ne nevez Amanak-mérgelödtem.

Casti nekünk mért nem adsz becenevet?-kérdezték a lányok tőle.

Amikor meghallottam, hogy Casti nem tudtam, hogy hányak vagy nevesek ezen.

Kérlek lányok hagynátok egy kicsit-mondta Castiel.

Persze-nyávogták vissza és hátráltak.

Nem akartam rákérdezni erre Casti dologra így nem is szólaltam meg.

Ugye nincs itt az a fajankó?-kérdezte.

Ha a fajankó alatt azt érted, hogy Bek akkor ő itt van-majd szétestem az örömtől amikor ezt kimondtam.

Mi az első órád?-és az idegesítő mosolyal kérdezte.

Ömmm.. lássuk csak aszem matek-fogtam az állam közben.

Megvársz egy kicsit?-kérdezte.

Mért teném....?-akartam kérdezni de belevágott.

Akkor ez egy igent jelent-mondta és vissza ment a lányokhoz.

Most meg mit akarhat?-kérdeztem magamat.

Nem tudom miről beszélgetek, mert túl messze voltak így csak vártam, hogy jöjjön vissza Castiel.De ez nem tartott sokáig, mert hallani lehetett a lányok nyávogását.Jött vissza Castiel és egy másodpercig ott állt elöttem utána megfogta a csuklóm és beráncigált a gimibe.

C..castiel mit csinálsz?-kérdeztem tőle.

Tegnap mondtam neked, hogy nem engedlek annak a fajankónak a közelébbe ha nem vagyok melletted így ott maradok addig veled-ment közben hátra nézett felém és mosolygott.

Mi...?-néztem nagy szemekkel.

Közben a folyosón néztek minket, mint ha az angól királynőt látták volna.

Castiel mindenki minket néz-néztem egyszer balra egyszer jobbra.

Nem baj-mondta.

Miközben haladtunk hallottam, hogy valaki azt kérdezte a másiktól, hogy én járok Castielel.De ezt már nem hagyott nyugton így megálltam.

Hööö-nézett rám Castiel.

Mért álltál meg?-kérdezte.

Tudok egyedül is oda menni-mondtam neki.

Jó de melletted maradok-mosolygott és elengedte a csuklómat.

Fönt találkozunk-mosolyogtam és elfutottam.

Én már futottam és csak halkan halllottam Castiel hangját.

*Castiel*

Haaa mit kezdjek veled?-mondta magának és utána elkezdett futni.

*Én*

Futottam a matek teremig megálltam és kifujtam magam, de miközben én kifujtam magam láttam, hogy Castiel közeled ide futva.De én már össze kaptam magam mikor ide ért.

Ezt mért csináltad?-kérdezte.

Csak-mosolyogtam.

Mielött Castiel mondani akart volna valamit már becsöngettek.

Mehetsz is-mondtam Castielnek.

Nem mondott semmit csak mosolygott és futott le.Beengedett minket a tanár és leültünk a helyünkre.Amedig a tanár keresett valamit addig Sam kérdezösködött.

Mért volt veled Castiel?-halkan sutogta a fülembe.

Mi...láttad?-kérdeztem halkan.

Mindenki látta-mondta vissza halkan.

Ne már-mondtam rendesen hangon és amikor kimondtam utána be is tapasztotam a számat a kezemel.

Amanda?!-mondta a tanár.

Bocsánat-lehajtotam a fejem utána.

Megusztam a büntit egyben az órát is.Megint én meg Bek maradtunk a teremben.Mielött kimentem volna kinéztem, hogy nincs e itt Castiel a közelben.De valaki megfogta a vállam.

Kit nézel?-kérdezte Bek.

Ömm senkit-mondtam.

Mikor akarod ezt az egészet megcsinálni?-kérdezte mosolyogva.

Háát holnap-néztem rá.

Oké-kacsintott rám és kiment a teremből.

Én is lassan mentem ki a teremből, de mindenki engem nézett a folyosón.De nem tudtam, hogy mért.Habár volt sejtésem.Nem birtam ahogy néznek így megint fölrohantam a legutolsó lépcsőig és ott az az ajtó amin az van oda írva, hogy TILOS KIMENNI tudtam, hogy lehet elkövettem ugyan azt a hibát mint előbb amikor kimentem de ott éreztem jól magam így kinyitottam és ki mentem.Olyan jó érzés volt kint lenni.Megint le néztem és láttam a többieket lent az udvaron.Egyszer csak hallottam, hogy jönnek a lépcsön így elbújtam egy ott lévő fadobozba.Kinyílt az ajtó és kiváncsi voltam, hogy ki lehetett így egy kicsit fölnyítottam a tetejét és láttam Castielt.De valamiért az egyik kezem el kezdet viszketni meg akartam vakarni de láttam, hogy egy pók van a karomon így majdnem felsikítottam de vissza tudtam tartani.A pók elkezdet mászni a karomon felfele és ezt már nem bírtam így fel borult a doboz közben a pók már lemászott rólam a talajra.

Te mit keresel itt?-kérdezte vissza tartva a röhögését Castiel.

    Csak feljöttem-és felkeltem a földről.

Annak van oka is?-nézett rám.

Mért kénne neked mindenről tudni?-kérdeztem durcisan.

Mert és kész-jelentette ki.

Különben már beszéltem Bekkel és kértem tőle valamit-mosolyogtam.

Mit?-kérdezett kicsit dühösen.

Csak vicceltem hahaha-mondtam és elfutottam az ajtóig és bementem.

*Castiel*

Nem hiszem, hogy viccelt-mondta közben nyugtata magát.

*Én*

Huu ezt megúztam-közben mentem lefele a lépcsön.

Nem olyan hamar teltek el az órák száma azt hittem, hogy a gimiben fogok megöregedni.Leglassabban a rajz óra telt el.Csak néztem ki az ablakon közben bambultam.Azon gondolkoztam, hogy mért ilyen velem Castiel, de nem tudtam rá a választ.Azt se értetem, hogy mért segít mivel azt mondták nekem ő egy rossz fiú aki nem segít senkinek, bár ez tény is való mivel egy ördög.(Gondolat kép)

 

Bárcsak tudnám a választ ezekre meg minden másra.Segített mikor majdnem lezuhantam a tetörőt és kicsit törődött velem.De a bambulásomat a tanár fékezte meg.

Amanda elmondod amit elöbb mondtam?-kérdezte a tanár.

Ömm rajzolni kel egy tájképet és hozzá állatokat-mondtam csak tippelve.

És készen vagy vele?-kérdi a tanár.

Még nem-mondtam a tanárnak.

Akkor siess-közölte velem.(tanár)

Rendben-mondtam és már kezdtem rajzolni a tájképet.

Kicsöngettek és már is rohantam ki a teremből.Siettem a folyosón de valaki megállított engem.

Jól vagy?-kérdi Nataniel.

Ömm persze minden rendben-tetetem egy hamis mosolyt hozzá.

Gyere elkísérlek és mond el mi baj jó?-kérdezte.

Rendben-mondtam neki.

Mindketten össze szedtük a cuconkat és mentünk is.De az úton nem beszéltem csak amikor már a házunk közelében voltunk.

Csak az történt, hogy elbambultam és gondolkoztam mért ilyen velem Castiel-mondtam Natanielnek.

Castielnek sok oldala van többek között a gonoszat lehet felismerni vagy megismerni de neki ilyen a természete-közölte Nataniel közben minden szónál elkezdet dühösödni.

Gyere be egy kicsit jó, úgy sincs itthon senki-mondtam és beengedtem Natanielt.

Utánam becsuktam az ajtót és felé néztem.

Jól vagy?-kérdeztem aggódva és nyújtottam felé a kezem de ő egy mozdulattal oda nyomott a falhoz és lehajtotta a fejét.

Én nem értetem az egészet mivel Nataniel még sosem viselkedett így.

Kérlek igérd meg-mondta halkan lehajtott fejel.

Mit?-kérdeztem kicsit rémültve közben falhoz nyomva.

Igérd meg, hogy bármit is csinál te vigyázól magadra?-probálta vissza fogni a dühét és rám nézett.

Olyan nagy szemekel néztem, mert váratlanul ért ez a dolog és közben egy kis pirulás is elöjött.

Igérem-mondtam neki és én is a szemébe néztem látszodott rajta a bánat és düh.

De Nataniel már nem akart a szemembe nézni hanem közeledett a feje az enyémhez és lassan kezdte becsukni a szemét és mielött össze ért volna az ajkunk megszólaltam.

N..n..na..nataniel-akadozva egyben halkan reagálni kezdtem.

Amikor meghallotta a fejével hátrált az enyémtől és lassan vissza kinyitotta a szemét.

Bocsánat-és már nem nyomott oda a falhoz.

Semmi baj-mosolyogtam, hogy hátha megnyugod.

De megnyugodott mivel lehetet látni az arcán és a szemén is.Töltötem neki üditőt és beküldtem a nappaliba.Leült a kanapéra és úgy ült ott mint egy robot.De ezen csak röhögtem.

Hahaha-tört ki csak úgy a röhögés.

Min röhögsz?-kérdezte és egyszer magára egyszer rám nézett.

Csak, hogy úgy ülsz a kanapén, mint ha az igazgatőnőre várnál-röhögtem közben.

Akart valamit mondani, de megszólalt a telefonja.Fölvette beszélgetett egy kicsit a telefonba azután rögtön le is tette.

Mennem kel ugye nem baj?-kérdezi és fölült.

Nem baj-mondtam és kiengettem Natanielt.

Elköszöntünk egymástól és becsuktam az ajtót.Megebédeltem és bementem a szobámba megcsinálni a házit, de nem volt sok így hamar végeztem.Nem tudtam, hogy mit csináljak a Tv-ben unalmas csatorták mentek nem tehetem mást bekapcsoltam a zenelejátszót és halgatam zenét de elötte levettem az egyenruhámat és átváltotam kényelmesebb ruhára.Úgy gondoltam úgy sem megy a főzés ideje gyakorolni.Neki is kezdtem röktön csak egy egyszerű rizsgolyót akartam csinálni.De nem lett valami jó, mert sok szenvedés volt benne.

Megjöttem!-kiáltotta egy hang.

Gyorsan kinéztem a konyhából és Susan volt az.

Szia-mosolyogtam.

Milyen volt a napod?-kérdezi Susan.

Vissza mentem a konyhába, hogy folytasam a főzést és onnan beszéltem Susanhoz.

Háát elment-mondtam közben matarásztam a konyhában.

Mit csinálsz?-kérdezi Susan.

Háát ömm rizsgolyót, megnézed szerintem jól néz ki-mondtam neki kiáltva.

Bejött Susan a konyhába és én már is mutatam a rizsgolyót neki.Látszodott Susanak az a rosszulétes arca, mivel elkezdett belilásodni a homloka.

Rossz lett?-kéredeztem tőle.

N..nem elég jól néz ki-nyögte nekem.

Tényleg? akkor megkostolód?-mosolyogtam.

De nem válaszolt rá hanem elfutott a szobája felé.Én meg nem értettem, hogy mért futott el.Megkostoltam amit készítettem és rögtön ki is köptem, mert nagyon kemény és rossz ízű volt.

Susan és anya jobban csinálja az ilyet-mondtam magamnak és kidobtam a rizsgolyót a kukába.

Nem csináltam többet mivel az összes rizset elhasználtam volna egy nap alatt.Így inkább a holnapra koncentráltam.

*Szombat reggel*

Úgy beszéltük meg Bekkel, hogy kereken 12-kor a parkban találkozunk.Nem tudtam még, hogy mit vegyek fel hiszen nem vagyok olyan gazdag meg cicomás se.Így egy rendes felsőt kerestem ami egy kicsit randihoz méltó és egy szoknyát választottam hozzá.Még maradt 1 órám mielőtt találkoznák Bekkel, addig is egy nagy fülhallgatót tettem a fejemre és hallgattam a zenét, hogy teljen az idő.Hallgattam a zenét és egyszer csak megszólalt a csengő kintről.Nem igazán hallottam így levettem az egyik fülemről a fülhallgatót, hogy biztos csengetést hallottam e.

Erre megint csengetek.

Ki lehet az? Anya és Susan nemrég ment el-mondtam magamnak.

Kinyitottam az ajtót és Beket láttam magam elött ahogy egy rózsát nyújt felém rám kacsintva.

Sziamia-üdvözölt Bek.

Szia-néztem rá érthetetlenül.

Mehetünk?-kérdezte.

Elvettem a rózsát a kezéből és válaszoltam a kérdésére.

Igen-néztem még mindig érthetetlenül rá.

Nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg mielött mennék.Megfogtam a kezét és mentünk utunkra.

Mért jöttél hamarabb?-kérdeztem tőle.

Jobb elöbb elkezdeni, mint inkább később-közölte nekem mosolyogva.

Áh értem-néztem rá.

Jól nézzel ki mondtam már?-kérdezte rám kacsintva.

Még nem mondtad, de köszi csak egy egyszerű kis fölső és szoknya-néztem az épületeket sétálás közben.

Gyere menjünk be ide-mondta és beráncigált egy épületbe ahol tele volt szívecskékkel minden.

Mi ez a hely?-kérdeztem kiakadva.

Ezt kérlek a szerelmes pároknak találták ki, itt versenyek, kérdéseket, probákat kel végigcsinálni-mondta Bek.

De mi nem vagyunk....-akartam mondani de egy itt dolgozó hölgy beleszólt.

Részt szeretnének venni?-kérdezte a hölgy.

Igen-röktön mondta Bek.

Hogy mi???-kérdeztem tőle.

Nagyszerű akkor gyertek velem-mondta a hölgy mosolyogva.

Bek menni akart a nő után de én megálítottam.

Mi az?-kérdi Bek.

De mi nem vagyunk együtt-mondtam neki.

De randizunk és az azt jelenti, hogy járni fogunk-kacsintott rám.

Megfogta a kezem és ráncigált a hölgy után.

Itt az első próba-mutatta a hölgy nekünk.

Egy lufikal teli kis helységre mutatott tele lufikal.

Itt az a feladat, hogy válaszatok ki egy színt és egy lufit közétek tegyétek és mindig közelítsetek egymás felé, hogy kipukadjon-mondta nekünk.

Én csak nagy szemekkel néztem Bekre utána a hölgyre.Bek behurcolt a lufik közé és kérdezet tőlem valamit.

Melyik szín legyen?-kérdezte.

Nem fogok veled ilyet csinálni-méztem Bekre.

Amikor befejeztem a mondatomat keresett egy lufit a sok közül és magához kezdet húzni és a lufi nagy nehezen de kipukadt közöttünk.

Még egy ilyet ne csinálj!-egy kicsit kiáltottam Bekhez.

Jójó-nevetett.

Ezután a hölgy megint el vitt minket egy másik helyszínre majd megint és megint.Annyira elegem volt ebből a napból, hogy majdnem le akartam ordítani mindenki fejét aki részt vett ebben.Sokáig tartott míg végeztünk evvel az egész feladattal, de még a végeredményt se vártuk meg mivel én már kész voltam idegileg azzal a hellyel így elhurcoltam onnan Beket.

De még nem tudtuk meg a végeredményt-mondta Bek.

Nem baj menjünk távol ettől az épületől minél hamarabb-mérgesen néztem Bekre.

Jó menjünk akkor enni-megint megfogta a kezem és végig vitt legalább nem tudom hány utcán keresztül.

Együnk itt-mondta és mutatott az étteremre.

Bevitt és leültünk egy asztalhoz vártuk a pincért, hogy jöjjön ide.

Mit szeretnének?-kérdezte a pincér fiú.

Miközben Bek mondta, hogy mit kér én alaposabban néztem meg a pincér fiút, mert nagyon hasonlított egy vörös hajú fekete szemű zaklatóra.

Te mit kérsz Amanda?-kérdezte Bek.

Mi? mi?-kérdeztem vissza.

Mit kérsz?-tette fel megint ezt a kérdést.

Ömm egy gyümölcsleves elég lesz-mondtam és már az étlapot néztem.

Máris hozzom-mondta a pincér fiú.

Amikor elment néztem utána és már majdnem kieshettem volna a székemről.

Mi az?-kérdezte Bek.

Ja semmi, ha megbocsáltasz mennem kel Wc-re-mondtam és felálltam a székről.

Nyugottan-mosolygott.

Követtem a pincér fiút és megállt a pultnál, hogy letegye a tálcát.Oda mentem hozzá és beszéltem.

Ne játszd itt magad Castiel-néztem furán a pincér fiúra.

De csak nézett rám és az idegesítő mosolyát vettete be nekem.

Mit keresel itt?-mérges tekintettel néztem rá.

Nem szabad dolgozni?-megint azt az idegesítő mosolyot tette hozzá.

Áááá hadjuk!-halkan kiabáltam hozzá és nagy léptekkel vissza mentem az asztalhoz.

Leültem az asztalhoz és, hogy ne keljen majd feldühödnöm beszélgetem Bekkel.Olyan 30 perc után meg is jött az úgy nevezett pincér fiú alatt Castiel volt.De még mindig beszélgettem Bekkel és elképzeltem, hogy nincs itt Castiel aki épp lerakja az ételt.

Ja tényleg mit jelent az, hogy járni fogunk?-kezdtem fölháborodni egy kicsit.

Ha most randizunk akkor az azt jelenti, hogy járni is fogunk-kacsintott rám.

Amikor Bek kimondta a "pincér fiú" épp tedte le a (Bek) poharát de kicsuszótt a kezéből és pont rá folyt az üditő.

Bocsánat-mondta a "pincér fiú".

Bek csak felállt és kiment a mosdóba.Én meg néztem a "pincér fiút" ahogy föltakarítja a lötyöt az asztalról.Gondolkodtam, hogy ezt direkt csinálta vagy véletlen volt ez az egész.De nem akartam itt megkérdezni, hanem majd a gimiben.Egyszer csak a pincér fiú arcán mosoly fakadt ki takarítás közben.Késöbb vissza jött Bek és leült.

Nagyon leöntött?-kérdeztem.

Ááá nem de együk meg az ételt és menjünk, mert ragadni fogok-közben felvette a kést és a villát.

Nem szóltam hozzá semmit hanem én is ettem az ételem.Közben az járt a fejembe, hogy fölismerte e Castielt.De valószínüleg nem ismerte fel, mert különben marakodás lett volna.Megettük és rögtön mentünk is.

Nem baj, hogy most haza megyek?-kérdezte Bek.

Nem menjél csak-belül úgy örültem ennek, hogy végre hamarabb befejeztük.

Fölszállt a buszra és ment is el.Én meg gyalog vettem az irányt haza fele.

*Otthon*

Ránéztem az órára és még csak 2 óra volt.Még mindig nem volt otthon senki csak én így tévéztem egy-két órát utána leckéztem és lassan jött haza anya és Susan.Beszélgetünk a mai napról és utána mindeni ment a dolgára anya csinálta a holnapi kaját Susan tanult én meg csak feküdtem az ágyamon álmodozva.

Mit követem el, hogy ezt érdemlem?-kérdeztem saját magam és az egyik kis párnát a fejemhez nyomtam.

Olyan sok mindent nem értettem még az egészből.Mért kell nekem benne lennem minden dologban ami nem is rám tartozik.Bekapcsoltam a zenét, hogy segítsen gondolkozni de az helyett az álmosságot hozta elő.

*Vasárnap*

Nyugottan és rendesen telt el kicsi gondolkodással.

*Hétfő az iskola udvarán*

Hol van Castiel?-kérdeztem magam.

Láttam a Castiel rajongó lány csoportot és szomorúnak tűntek így oda mentem, hogy megkérdezem hol van Castiel.

Sziasztok hol van Castiel?-néztem rájuk.

Nem tudjuk, de ne lopd el tőlünk-mondák először nyugodtan aztán kicsit bemérgesedtek.

Nem is akarom őt-kezdtem nem igazán érteni a dolgot.

Ne játszd ezt, mindig veled tölti az idejét ahányszor látjuk őt-néztek rám mérgesen felemelt hanggal.

Inkább megyek-mondtam és futottam be a gimi kapuján.

*Gimiben*

Miről beszélnek ez nem is igaz nem tölt velem Castiel annyi időt-mondtam halkan magamnak.

Jobb ha megkeresem és tudom is hogy hol lehet-mondtam megint magamnak és futottam a lépcsöhőz.

*Tetőn*

Háát itt vagy-lihegtem ki a tüdöm.

Mért kerestél?-kérdezte nézve a kilátást.

Igen-néztem rá.

Háát itt vagyok-még mindig a kilátást nézte közben.

Nem bírtam, hogy nézi a kilátást így elé álltam és rá néztem.

Mért voltál ott az étteremben?-kérdeztem közben rá mutattam az ujjamal.

Csak ott voltam és kész-nézett rám és megfogta mindkét vállam.

Ömm de mosolyogtál amikor feltörölted az asztalról a lögyet-hátráltam tőle amikor befejeztem a mondatomat.

Az nem bízonyít semmit se-mosolygott rám.

Hanyagoltam ezt a témát, mert tudtam, hogy nem mondaná el soha az igazat.

A rajongóid már keresnek téged-szóltam neki.

Had keresenek-megint nézte a kilátást.

Ne mond ezt-kulcsoltam össze a kezem.

Mért is ne?-kérdezte és felém fordult.

Háát...,mert... a lányok szerint sokat töltőd velem az idődet és.......-közben lassan kikulcsoltam a kezem és néztem lefele kis pirulással.

Én csak egy kis röhögést hallottam és egy cipőt láttam.Castiel a kezévvel az arcomat megfogta és én erre felnéztem és csak nézett a szemembe.(pirultam)

Te szerinted igazat mondanak?-nézet a szemembe és még mindig fogta az arcomat.

Én gondolkoztam ezen, hogy ez igaz vagy nem és kis képek jöttek elő az elmúlt hónapról.Most, hogy átgondoltam igaza van a lányoknak.

.....Igen és ezért mérgesek is rám-csuktam be a szemem, hogy ne lássam.

Ne törödj velük-és csak fogta az arcom.

Mi? Az nem könnyű-mondtam csukva tett szemmel.

Mit érzel írántam?-kérdezte.(fogva az arcom)

Ettől a kérdéstől fölnyítottam a szemem.

Hogy mi?-néztem nagy szemekkel pirulva.

Mit érzel írántam?-kérdezte újból.

.....Ö....-nem tudtam rá reagálni.

Castiel csak várta, hogy mondjak valamit, de mivel nem mondtam szinte semmit, ezért nem kérdezte meg mégegyszer hanem a kezét az arcomon hagyta és közelebb hajolt.Még közelebb és még közelebb tette a fejét nagyon kicsi hiányzott volna, hogy megcsókoljon de lépteket hallott.Mielött benyitottak volna Castiel egy mozdulattal belökött az ajtó hátsó részére, hogy meg ne lássanak.Benyitott az a valaki és a hangja alapján tudtam is, hogy ki de kicsit ki kukucskáltam a széléről és tényleg Nataniel volt az.

Te meg mit keresel itt?-mérgesen kérdezte Nataniel.

Nincs közöd hozzá-válaszolta Castiel.

Ha nem mondod meg akkor.....-folytatani akarta Nataniel de Castiel beleszólt.

Akkor mi lesz? Hívod az igazgatónőt?-kérdezte dühösen Castiel.

Nem bírtam ezt nézni és hallani tétlenül nehogy össze verjék egymást így elő bújtam.

Te...-kezdte mondani Nataniel és az egyik kezével Castiel arca felé nyúlt de én közéjük álltam.

Erre Nataniel elvette onnan a kezét és nézett rám mérgesen egyben érthetetlenül.

Kérlek fejezétek abba!-mondtam lehajtott fejjel.

A két fiú normális állásba mozdultak és csak mérgesen néztek egymásra.

Amanda te mit keresel itt?-nézett rám Nataniel.

Én...-nem tudtam mit mondani rá.

Őt hagyd ki!-szólt bele Castiel.

Te ne mondj semmit, mert vár rád egy jó kis büntetés az igazgatónőtől-ezután mérgesen és felemelt hanggal beszélt Castielhez.

Gyere Amanda ne, hogy kapj büntetést-mondta és megfogta a csuklómat és vitt az ajtó felé Nataniel.

Mentünk le a lépcsőn és bevitt egy terembe ahol nem volt senki és becsukta maga után az ajtót.

Mit mondtam, hogy vígyázz magadra-mondta kicsit felmelve a hangját.

De én csak kerestem őt-magyaráztam meg Natanielnek.

Huuuu most már mindegy de még egy ilyet ne lássak-mondta és kiment a teremből.

Nem tudtam mit csináljak most így megkerestem Samat és kértem tőle segítséget.

*Otthon a szobámban*

Az ágyamon feküdtem és azon gondolkoztam, hog mit csináltam és valyon milyen büntetést kap Castiel.Nagyon nem hagyott békén ez a dolog így nem is ettem alig ha aludtam tőle.

*Gimi*

Úgy mentem a gimibe mint egy zombi nagyon álmos voltam és alig figyeltem az órákra.De az egyik szünetben megszólalt a hangosbemondó:"Kérem Natanielt és Castielt az irodába".Amikor ezt meghallottam már is felébredtem de nagyon vert a szívem.

Amanda jól vagy?-kérdezte Sam.

Persze jól vagyok-mondtam neki.

Biztos?-nézett rám aggódva.

Igen csak a hangosbemondó megijesztett-válaszoltam vissza ami nem is igaz volt.

Nekem most mennem kell de később találkozunk-mondta és elment.

Gondoltam ha sétálok talán megnyugszok.Ezt is tettem mentem a folyosón és egyszer csak Nataniel és Castiel mérges hangját hallottam oda is futottam ahogy meghallottam őket és ezt láttam:

Gyorsan közéjük álltam megint.

 

Fiúk álljattok le!-kiáltottam hozzájuk.

De Castiel csak is Nataniel felé vitte a kezét de én ezt megállítottam.De csak mérgesen ellökött és elment a gimi épületéből.

Jól vagy Nataniel?-kérdeztem tőle.

Igen hálla tőled-mondta Nataniel.

Mi volt ez az egész?-kérdeztem.

Hadjuk gyere menjünk órára-mondta.

Mindjárt megyek-mondtam vissza üzenve.

Nataniel erre nem válaszolt csak bólintott rá és elment.Láttam a földön egy cetlit és tudtam, hogy Castielé, mert amikor elviharzott a zsebéből kihullott ez a kis papír darab.De nem néztem bele mivel nem rám tartozott és már becsöngettek.Az órákra egyátalán nem figyeltem oda, mert nem tudtam rájuk koncentrálni.Így megkértem Samat, hogy magyaráza el a napi óráinkat, de erre se tudtam oda figyelni.Olyan szétszortnak éreztem magam haza fele, hogy azt se tudtam, hogy mit csináljak amikor haza érek.

*Két nap után*

Kicsit derüsebben mentem be a gimibe és jobb kedvem is volt mivel csönd és nyugalom vett körül.De sajnos túl nagy csönd és nyugalom volt mostanába ekkor azt vettem észre, hogy nincs itt Castiel legalább 3 napja.Gondoltam, hogy köze van esetleg a verekedéshez amikor Nataniellel össze vesszett.Nem akartam annyira törtni az agyamat így oda mentem Natanielhez és megkérdeztem, hogy tud-e valamit Castielről.Nagy nehezen ki tudtam belőle szedni, hogy mért nincs a gimiben.De ettől nagyon meglepődtem.

Komolyan egy időre fel van függesztve?-néztem nagy szemekkel.

Igen, de meg is érdemli nem?-kérdezte Nataniel.

De, csak ez nem túl nagy büntetés?-kérdeztem.

Háát ezt az igazgatónő kérése volt ez-mondta komolyan nekem.

Értem-közben matattam a zsebemben.

Mit csinálsz?-nézett rám furán Nataniel.

Semmit, de megyek szia-mondtam és elfutottam egészen ki az udvarig.

Kivettem a zsebemből azt a cetlit amit Castiel elejtett és kezdtem széthajtani.Egy házszám volt rajta és egy kis mondtad.

Tessék ha keressel akkor otthon találsz-olvastam fel magamnak.

Ebből tudtam, hogy ez az ő házszáma a mondattal együtt.Ezután vissza hajtottam és eltettem.Közben azon gondolkoztam, hogy átmenjek vagy se, de mivel érdekelt az egész így úgy döntöttem, hogy átmegyek Castielhez.Az órák után mentem is oda de nehezen tudtam kiigazodni ami a papírra volt írva.

*Castiel háza elött*

Jézus Castiel egy gazdag sarj vagy csak én zakantam meg?-kérdeztem saját magamat az ajtó elött.

Összeszedtem minden bátorságom és becsöngettem.Kinyitotta egy szobalány nekem az ajtót és beengedett.Megkérdeztem, hogy itt lakik egy úgy nevezett Castiel és erre azt válaszolta, hogy igen épp a szobájában van.Megkértem, hogy vezesen oda.Amikor oda értünk magamnál hagyott a szobalány.A szoba ajtaja elött voltam és már nagyon dobogott a szívem, mert izgultam, hogy mit fog csinálni.Bekopogtam, de mivel nem hallottam semmit ezért benyitottam a szobájába és utánam be csuktam halkan az ajtót.Castiel ült az ágyán háttal nekem és zenét hallgatott.Közeledni akartam felé, de fejjel előre estem el egy csipogó játéktól és az ágy mellől elő jött egy fekete kutya aki felém futott és ugatott rám.Ekkor Castiel megfordult és nézett nagy szemekkel felém.Kicsit megijedtem a kutyától így röktön fölpatantam és kezdtem hátrálni, de a kutya követett futva és a szoba egyik sarkába szórított engem.

Démon, hogy bánsz Amannal?-szólalt meg Castiel.

Ekkor a kutya oda ment Castielhez és leült elé.

Nem is tudtam, hogy van kutyád?-mondtam Castielnek még a sarokból.

Sok mindent nem tudsz-közeledett felém és mindkét kezét a fejem mellé tette.

Nem is baj-közöltem Castielnek.

Honnan tudod, hogy hol lakom?-kérdezte Castiel.

Nem tudtam, hogy itt laksz csak egy cetli segítségével vagyok itt-mondtam.

Olyan ravasz vagy Aman-mosolygott és a kezével már nem támaszkodott neki a falnak.

Hm?-néztem érthetetlenül rá.

Különben neked szántam a kis papírt-tette az egyik kezét a csípőjére Castiel.

Én csak nagy szemekkel néztem rá, de valaki elkezdett kopogni és bejött.

Bocsánat, de kész az ebédje-szólt a szobalány Castielnek.

Mindjárt megyek-szólt vissza.

Erre bólintott a szobalány és elment.Én meg egy kicsit elkezdtem nevetni a dolgon.

Ne nevess hanem gyere enni-nézett rám.

Nem vagyok éhes-nevetem közbe.

Akkor kiviszed Démont sétálni az udvara-mondta komolyan.

Hogy mi?-kezdtem abba hagyni a nevetést.

Démon-szólt és hozzá ment a kutya.

Castiel rátette Démonra a porázt és kimentünk a hátsó udvara.

Jó szórakozást!-mosolygott és oda adta a porázt.

Ezután elment és egyedül maradtam a kutyával.

Gyere menjünk tegyünk egy kört-mondtam Démonak.

Vauu-erre csak ugatott egyett.

Olyan nyugton maradt míg sétáltunk, de egyszer csak egy mókus jött le a fáról és Démon magával húzzott én meg elestem valamibe és a kezemre estem el.Nagy nehezen probáltam felkelni, de nem sikerült és ekkkor Castiel futott felém.

Jól vagy?-kérdezte aggódva.

Ömm....azt hiszem kificamodott a csuklóm-probáltam megmozdítani azt a kezemet óvatosan.

Rossz kutya mit mondtam!-kiáltotta Démonra.

Démon meg lelapult a kiabálástól.

Ne, nem ő tehet róla csak egy mókust látott és csak utána ment-probáltam megnyugtatni Castielt és fölkeltem a földről.

De Castiel tovább kiabált Démonal.

Ő itt vendég te meg erre ezt csinálod!-kiabált Démonra.

Közelebb akartam menni Castielhez, de meglökött és elestem megint a földre.Arra lettem figyelmes, hogy megfordult és nagy szemekel nézett rám.

Ah.....bocsánat nem akartam csak....-mondani akarta de én beleszóltam.

Semmi baj-mondtam és Castiel felsegített a földről.

Bementünk a házba és rögtön a szobalánynak azt mondta, hogy vigyen be engem az ő szóbájába.(Castiel szobájába)Úgy is lett bevitt Castiel szobájába és távozott én meg leültem az ágyra.Később Castiel belépett kenőccsel és fáslival a kezében.Oda jött és elöttem leült.Probálta nagyon óvatosan bekeni a kezemet, de egy kis időre abba hagyta és rám nézett közben a kezét az én kezemen hagyta.

Nagyon fáj?-kérdezte komoly tekintettel.

Most már nem annyira-mondtam Castielnek pirulva.

Értem-hajtotta le a fejét és kente tovább a kezemet.

Meddig leszel felfüggesztve?-nagyon zavart ez a dolog így rá kérdeztem.

Honnan tudod?-megint abba hagyta a kenést.

Öm...háát....Natanieltől kérdeztem és azt mondta, hogy fel vagy függesztve-probáltam nyugottan mondani nehogy mérges legyen.

Az a kis....-mérgesedett be Castiel.

Nem akartam, bocsánat nem hozom szóba, de azt meg kell kérdeznem, hogy mért probáltál elbújtatni engem?-néztem közben a sérült kezemet.

Öh.....mert-először meglepődött utána komolyá vált Castiel.

Mért mondod mindig ezt?-kérdeztem rá.

Ha tudni akarod akkor azért bújtatalak el, mert nem lett volna jó ha te is büntetést kapnál, mivel még "új" vagy itt én meg már megszoktam-amikor befejezte a mondatát kicsit megszorította a csuklómat.

Ámmm..-probáltam nem nyávogni így becsuktam a szemem.

Ahh....bocsánat-és elengedte a csuklómat.

Nem történt semmi baj-probáltam mosolyogni ne legyen annyira letört az arca Castielnek.

Most már csak egy utolsó lépés volt hátra szépen, lassan, óvatosan bekötötte a csuklómat.

Köszönöm-fogtam meg óvatosan a csuklómat és mosolyogtam.

Jobb ha haza viszlek kocsival-fölállt és lementünk az udvarhoz.

*Udvaron*

Kérnék egy limuzint-szólt egy ott lévő embernek Castiel.

Máris!-szólt vissza és elment.

Limuzin??-néztem nagy szemekkel.

Igen azzal viszlek haza-mondta Castiel és akkor meg is jött a limuzin.

Beszálltunk a limuzinba és egész végig nem szoltunk egymáshoz.Castiel csak nézett ki az ablakon, mint aki mondani akar valamit, de magába folytja én meg csak néztem, hogy mért viselkedett olyan furán az átlagosnál.Amikor megérkeztünk megköszöntem, hogy elkísért és bementem a házba.De senki se volt otthon így lefeküdtem aludni.

 

 

 

 

 

9.rész 

Egy hétig Castielel.

*Reggel*

Nem valami jól aludtam, de legalább valamennyit pihentem mielött iskolába mentem volna.Probáltam egy kézzel átöltőzni eközben belépet anya és nézett rám nagy szemekkel, hogy mit csináltam tegnap.Anyának elmagyaráztam, hogy mi történt de csak azért, mert egész nap így nézett volna rám.Megértette, de nem engedett az iskolába ilyen álapotban pedig probálkoztam mindennel amivel csak tudtam de nem egyezett bele.

Még ma elmegyünk, hogy megmutasuk a csuklód, de most mennem kell dolgozni Susan meg suliban lesz így vígyázz magadra szia!-mondta anya és távozott a szobámból.

Olyan fáradt voltam és volt is időm így vissza feküdtem aludn,i de csak forgolódtam, mintha nem engedné valaki, hogy aludjak.Ezután keresni kezdtem a telefonomat de sehol se láttam, gondolkoztam és rájöttem, hogy Castielnél hagytam a cucomat.Probáltam föl venni a cipőmet és mentem is Castielhez.

*Castiel háza*

Most nem bekopogtam hanem becsöngettem és a szobalány nyitotta ki az ajtót.

Elnézést, de itt hagytam a cucomat bemehetnék érte?-kérdeztem a szobalánytól.

Persze nyugodtam úgy sincs itthon Castiel....tényleg írt valamit önnek a cucainál találja-közölte a szobalány.

Köszönöm és rendben-mondtam és mentem Castiel szobája felé.

Bementem és tényleg ott volt minden cucom meg amit írt Castiel az is ott volt.Magamnak kezdtem elolvasni:.

*Levél*

Gondoltam, hogy érte jösz ezért......-olvastam fel.

De nem tudtam mire gondól ezért ki vettem a táskámból a telefont és fölhívtam Castielt.Egy kis ideig csak kicsöngött, de utána beleszólt.

*Telefon beszélgetés*

Igen?-kérdezte Castiel.

Én vagyok......-kezdtem mondani de beleszólt.

Aman meg kaptad a levelem?-kérdezett rá.

Igen de.....-erre megint beleszólt.

Nagyszerű, maradj ott-mondta és letette.

A beszélgetés után kezdtem felrobani, hogy mit képzel ő.Kimentem a szobájából le a folyosóig és épp nyitottam ki az ajtót a kijárat felé és ahogy nyitottam ki Castielt láttam magam elött.

Mit mondtam?-mosolygott.

Nem válaszoltam rá csak hátrébb léptem ő meg bejött és becsukta az ajtót.A szobalány köszöntötte Castielt és rohant vissza be a konyhába az étel miatt.

Hogy van a kezed?-kérdezte Castiel komoly tekintettel.

Öm....még kicsit érzékeny, de anyával ma megyünk el az orvoshoz-kicsit pirultam és lehajtottam a fejem.

Gyere-mondta Castiel.

Nem igazán tudtam mit akar, de követtem.Bementünk a nagy tágas nappaliba és mondta, hogy üljek le a kanapéra.Probálta nagyon óvatosan levenni a kötést a csuklómról és megint bekente kenőccsel utána megint bekötötte.Nagyon meglepett, hogy milyen odafigyelő egy ember.Amikor befejezte az ápolgatásomat megköszöntem és röktön a lényegre tértem.

Nem értettem a leveled lényegét-mondtam Castielnek.

De megmondtam a telefonba-közölte kis mosollyal Castiel.

Reagálás képpen ami ott volt díszpárna megfogtam és hozzá vágtam.

Most meg mit tettem?-vonta kérdőre.

Háát az a baj, hogy sok mindent-közben egyre jobban halkultam el.

Akkor jól végzem a dolgom-mondta és hátradölt mosolyogva.

Ha??-kérdeztem ránézve.

Egyszer csak előre dölt és az egyik kezével megfogta az államat.

Majd meg tudod-mosolygott azzal a fura mosolyával.

Én kiakadó képet vágtam pirulásal együtt, de nem válaszoltam semmit.

Valaki nagyon elpirult-felém hajolt Castiel, de az államat nem eresztette el.

De ezt már nem hagytam ki szó nélkül.

Nem pirulok...csak ezek szerint alergiás vagyok rád-akadozva egyben határozottan mondtam neki.

Castiel csak egy kicsit fölröhögöt és elengedte az állam.Akartam mondani valamit Castielnek, de épp a szobalány oda ment Castielhez és a fülébe súgott valamit erre fölállt a kanapéról és azt mondta, hogy maradjak itt.Amikor láttam, hogy Castiel a közelben sincs nagyon halkan óvatosan elmentem az ajtóig és kimentem.Utána meg megnemállás nélkül futottam.Amikor haza értem azt hittem ki köhögöm a tüdőmet is.Olyan 1 óra után anya hazajött és röktön elvitt az orvoshoz, hogy megnézék a csuklómat.De az orvos azt közölte, hogy már nincs is semmi baja a csuklómnak.Én ezt nem nagyon értettem hiszen ez napokba telik mire meggógyul.

Valaki segített vagy ápolt a két nap alatt?-kérdezte az orvos.

Öm...i..igen-miközben ezt kimondtam visszatért az a kis rész a fejemben amikor Castiel beszélt hozzám és ápolt.

Akkor az ápolód sokat segített neked-mosolygott az orvos.

I...igen-pirultam és szomorkodtam egyaránt.

Háát most az a lényeg, hogy még ma legyen rajtad a kötés és holnap már nincs is rá szükséged, de mivel anyukád azt mondta, hogy nagyon aggódik ezért akkor azt ütöttük be, hogy ezen a héten nem mész a gimibe ha nem baj?-kérdezte az orvos.

Nem baj-probáltam nem kiakadi amit az orvos mondott.

Akkor jó, vígyázz a csuklódra szia!-köszönt el az orvos.

*Otthon*

Röktön a szobám felé vettem az irányt és ledöltem az ágyamra.Néztem a plafont közben gondolkoztam ezen az egész napomon.

Hogyan gyógyult meg ilyen hamar a csuklóm-mondtam magamnak és megint elő jött a fejemből az a kép amikor gyógyít Castiel.

Áááááá mért jön elő ez a fejembe-megfogtam a párnát és a fejemhez kezdtem ütni.

Amikor már 10-re ütöm a fejemet a párnába megszólalt a telefonom.Egy üzenet volt Castieltől.

*Üzenet*

Nagyon ravasz vagy Aman de ne azt hidd,

hogy büntetés nélkül megúszod.

                                                                                                   Castiel. 

Elolvastam és röktön ki is léptem az üzenetek közül.

Castiel!!!!-üvöltöttem.

*Másnap*

Elmentem sétálni a parkba-mondtam hangosan anyának.

Rendben-mondta vissza hangosan anya.

*Parkban*

Sétálás közben egy ismerős alakot láttam.Távolról néztem, hogy jól láttok-e vagy nem.De nem tudtam megálapítani ezért oda ültem mellé.

Szia!-köszöntem a fiúnak.

S..szia-köszönt vissza.

Zavarlak?-kérdeztem.

N..nem-válaszolt.

Nem akartam röktön rá mondani, hogy héj te vagy a régi barátom hanem vártam egy kicsit de ő már megszólalt.

Nem kénne menned a gimiben?-kérdezte és a kapucnit a fejére húzta.

Öm de....csak megsérültem ezért ma nem megyek-válaszoltam.

Mi történt?-vonta kérdőre.

Sétáltatam a kutyát ő előre húzott én meg a kezemre estem így kificamodott a csuklóm-közben megfogtam a kezem.

Értem-mondta és nézte a tavat.

Nem bírtam magamba tartani így kimondtam amit akartam.

Hasonlítasz egy régi barátomra-néztem közben a fiúra.

Tényleg?-erre elfordította a fejét, hogy ne lássam.

Igen...már rég láttam....még akkor amikor általánosba jártunk-mosolyogtam.

Öh-nyögött.

Mi az?Van valami baj?-kérdeztem és probáltam meglesni az arcát.

Válaszolás képpen bológatott jelezve, hogy nincs semmi baj.Egy kis darabig csönbe voltunk de a csönd nem maradt sokáig.

Hogy hívnak?-néztem rá.

Öm.....Kolornak hívnak-miközbe mondta megint nézte a tavat.

Mi volt a barátod neve?-kérdezte.

Kentin........kicsit fura gyerek volt de legjobb barátom egyben-mosolyogtam.

De Kolor nem mondott semmit hanem csak azt láttam, hogy mosolygott.Még szerettem volna vele beszélgetni de ránéztem a telefonomra és láttam, hogy már haza kénne mennem.

Bocsi de mennem kel....szia-föláltam és futottam a hazavezető úton.

*Otthon*

Amikor haza értem röktön elmeséltem anyának, hogy mit hittem egy fiúról.De csak röhögött rajta ahányszor szóba hoztam.

Szegény fiú-röhögött anya.

Jó de.....-folytatni akartam a beszélgetést anyával, de megszólalt a telefonom.

Röktön kimentem a konyhából és a nappaliba mentem át.Megnéztem és Sam volt az.

Igen?-röhögtem.

Szia hallom jól vagy-köszönt Sam.

Mondhatjuk-probáltam közben nem röhögni.

Mi történt?-kérdezte.(Sam)

Elmentem sétálni a parkba és láttam egy fiút akire azt hittem, hogy egy régebbi barátom de kiderült, hogy nem és így hülyét csináltam magamból-röhögtem végig a mondatomat.

Hihihi ez tényleg nem semmi-röhögött vellem Sam.

Hát igen-közben vissza fogtam a nevetésemet ami sikerült is.

Na mennem kell szia-köszönt el Sam.

Szia-köszöntem én is és letetem.

Amikor letetem röktön vissza mentem a konyhába és elmagyaráztam jobban anyámnak a történteket, de csak röhögött rajta még mindig.

*Utolsó nap a hétből*

Reggel anya elment dolgozni így én és Susan maradtunk otthon.De egyszer csak csöngettek.

Susan kérlek kinyitod az ajtót-kiabáltam a nappaliból miközben a Tv néztem.

Persze-kiabált vissza Susan.

Kinyitotta Susan az ajtót és Castiel állt ott.

Ki az?-kérdeztem kiabáltva Susantól.

*Susan és Castiel beszélgetése*

Nem mondj semmit Amanak-kacsintott Susanra Castiel.

Oké-mosolygott.(Susan)

*Én*

Susan?-kiabáltam.

Öm ja téged keresnek!-kiabálta Susan.

Megyek!-üvöltötem neki.

Fölkeltem a kanapéról és oda mentem az ajtóhoz, de nem volt ott senki.

Susan nincs itt senki!-kiáltottam neki.

De ott van!-kiabálta vissza.

Kiléptem a házból és azt hallottam, hogy becsukodott az ajtó röktön oda néztem és Castielt láttam meg.

Mondtam, hogy büntetést kapsz-mosolygott rám.

Nem válaszoltam rá csak kiakadó képet vágtam hozzá.

Gyere-mondta és felemelt.

Mit csinálsz!?-kiáltottam rá.

Ez a büntetésed ugye Susan?-kérdezte Susant.

Ezek szerint-mondta nyugottan.(Susan)

Mi Susan te ezt tudtad?-kérdeztem rá mérgesen.

Akkor majd hozzom-mondta Castiel és erre egy helikopter megjelent és Castiel berakott a helikopterbe.

*Repülőn*

Mit képzelsz te zaklató?-kérdeztem mérges tekintettel.

Mondtam, hogy nem úszod meg-mosolygott Castiel.

Azonal eresz el!-kiáltottam Castielre.

Nem-mosolyogta.(Castiel)

De most!-kiáltottam megint rá.

Nem-mondta megint Castiel.

Probáltam lenyugodni nehogy megfolytsam Castielt ami sikerült is.

Mi a baj?-kérdezte Castiel.

Nem válaszoltam a kérdésére hanem csak egy helyben csöndben maradtam és durciztam.

Mi az már hozzám se szólsz?-nézett rám Castiel.

De erre megint csak a durcit vágtam és néztem ki az ablakon.Nem annyira birtam ki, hogy meg ne szólaljak mivel érdekelt, hogy hova akar vinni. 

Hova viszel?-kérdeztem tőle.

Valahova-mondta komolyan és csak nézett ki az ablakon.

Jaj....tudom, hogy mért jössz be a lányoknál-dicskedtem.

Tényleg?-nézett rám azzal a fura mosolyával.

Igen mivel gazdag vagy, jól sportólsz, nem hallgatsz senkire és rossz fiú vagy-mondtam határozottan.

Biztos, hogy csak ezért?-kérdezte és közelebb húzta a fejét hozzám.

I...igen-mondtam akadozva és hátrább vittem a fejem tőle.

Mindjárt ott vagyunk Castiel-szólt a repülőgép vezetője.

Rendben-szólt vissza Castiel és vissza húzta a fejét.

Én meg csak néztem ki az ablakon és egy hatalmas épületett láttam meg föntről.Egyszer csak óvatosan egyben lassan szállt le a helikpoter a fördre.Én röktön kiszálltam belőle és csodáltam a hatalmas épületett és a kertjét.

De szép!-mondtam csodálkozva.

Gyere menjünk be-szólt hozzám Castiel és elkezdett elindulni az épület felé.

Öm... mi ez a hely?-kérdeztem és kezdtem utólérni Castielt.

Majd meg tudod-ekkor kinyította az ajtót és beengedett.

Amikor Castiel is betette a lábát a házba mindenki körül vette.Én meg csak néztem ahogy kérdezősködtek tőle.Sokáig tartott mielőtt a végéhez értünk.

Castiel.....-probáltam valamit mondani neki de még se mondtam ki mivel látszodott rajta, hogy kimerült.

Mond-nézett rám Castiel.

Semmi-probáltam mosolyogni hozzá ami sikerült is.

Akkor jó....izé tudsz lassúzni?-kérdezte pirulva Castiel.

Mért kérdezed?-néztem rá furán.

Nem tökmindegy csak válaszolj a kérdésemre!-emelte fel a hangját.

Jó, jó....nem tudok lassúzni-néztem le.

Egy ilyen lány nem tudd lassúzni-csodálkozott egyben mérgelődött.

Bocsánat, hogy nem vagyok tökéletes!..de mért kérdezted?-akadtam ki.

Mindegy......gyere-ekkor megfogta a csuklómat és elráncigált.

Egy nagy parketás terembe ráncigált el ahol egy fura ruhás fazon volt.

Ah...Castiel segítsek megtanulni lassúzni?-kérdezte fura akcentussal az úr.

Igen-hajtotta le a fejét Castiel.

Ő vele szeretnél megtanulni lassúzni?-vonta kérdőre akcentussal az úr.

M..mi nem dehogy is!-dadotuk egyszere pirulva Castielel.

Háát jó...akkor kezdjünk el-erre az úr berakott egy lassú számot.

Castiel probálta utánozni először az urat én meg gondoltam, hogy most lehet lelépni így kezdtem hátrálni de nem tartott sokáig mivel a fali tükrökben meglátott és én meg úgy tettem mintha nem csináltam volna semmit ezért leültem a földre.Alig birtam vissza fogni a nevetésemet mivel Castiel sokat bénázott az egész lassúzás során.De egy kis időre abba hagytam a röhögést mivel megszólalt a telefonom, hogy üzenetett kaptam.Aki küldte az Bek volt.

*Üzenet*

Láttam, hogy nem jöttél suliba ez fájt mivel ez az utolsó napom nálatok ezért elköszönök de ne hidd azt, hogy most láttál utoljára.

                                                            Bek.

Amikor a végéhez értem Castiel hozzám szólt.

Mi az?-nézett rá a telefonomra és közben hajolt felém, hogy meglesse az üzenetemet.

Semmi......nem kénne még bénáznod egy kicsit?-tettem el a mobilomat és ekkor előtört a röhögés.

Haha nagyon vicces itt valaki te is ki akarod probálni?-mosolygott azzal a fura mosolyával rám.

N-nem akarom....-miközben ellenkeztem megfogta a csuklómat és elráncigált a fura úrhoz.

Akkor még is kiprobálod?-kérdezte akcentussal.(az úr)

Hát nem látja majd ki esik az örömtől Viktor úr-mondta Castiel csintalan mosolyal.

Te.....-mérgelődtem.

Akkor kezdjük-ekkor betett egy másik lassú számot.

Nem igazán volt a vágyam, hogy egyszer valaha is lassúzak főleg Castielel.De ahoz képest mennyit bénázott amikor néztem most meg, hogy vele lassúzok egyre jobban megy neki kész csoda volt.De én meg nem tudtam nem rálépni a lábára mivel kicsit zavarban voltam meg anélkül is nem vagyok jó lassúzásban.Egyszer csak megállt a zene és pont egy pördülést akart beteni a végére de az helyet elestem, de csak majdnem mivel mefogott.

Nem volt rossz szinte majdnem tökéletes ha a vége nem történt volna meg-fogta az állát Viktor úr és minket nézett.

Köszönöm, hogy megtanítottál Viktor-mondta Castiel.

Én inkább kint megvárlak a folyosón-szóltam Castielnek és elmentem pirulva.

*Amikor már kint voltam*

Nem igazán kell megköszönöd mivel nem én segítettem-mondta Viktor úr.

Amikor kint voltam láttam, hogy rengeteg szobalány ment össze-vissza az egyik föl is lökött és a földön ültem mikor Castiel vissza jött.

Most komolyan mi ez az egész? Mi folyik itt?-néztem Castielre érthetetlenül és probáltam felkelni a földről.

Na jó elmondom, de menjünk ki az udvara-mondta Castiel és ment a kijárat felé én meg csak csöndben követtem a háta mögött.

*Kint az udvaron a labirintus mellett*

Akkor?-mentem mellette.

Akkor mondom el ha megtalálsz a labirintusban-mosolygott megint azzal a fura mosolyával.

Nem tudtam, hogy megéri ha elmondja egy kis játék után.

Na?-nézett rám.

Rendben-mondtam.

Remek, akkor neked csak az lesz a dolgod, hogy megtalálj engem a labirintusban, de hagynod kell egy kis időt, hogy elindulhasak-közölte Castiel.

Oké de csak 20 másodpercet adok se többet-néztem a labirintusra.

De szívtelen vagy velem-mosolygott és megfogta a mellkasát.

20,..19...18..17....-számoltam vissza fele és elfordultam.

 Te kis csaló-mosolygott és futott.

1....0-kiáltottam és mentem be.

Kerestem és csak kerestem, de nem találtam sehol Castiel.Olyan volt mintha főlszívodott volna.Szinte minden szegletben voltam, de akkor sem láttam így kerestem a kijáratott.Amikor kimentem mesziről egy fa alatt ülő fiút láttam és tudtam is, hogy ki az ezért oda mentem mérgesen.

Te-te zaklató csaltál tudod, hogy hányszor kerestelek a labirintusban?!-akadtam ki.

Nem igazán tudom-mosolygott.

Áááááá....na mindegy akkor mi folyik itt?-kérdeztem mérgesen.

Háát jó elmondom mivel úgy is nem hagysz addig, a szüleim nagyon sokat dolgoznak és minden évben ezt megünnepeljük pontosan ugyanakkor, de ez már nem annyira titok nekik és ezért mindenki ilyen sietős-közölte Castiel.

Aha...szóval azért akartál megtanulni lassúzni is?-néztem rá és leültem én is a földre.

Igen mivel eddig nagyon rosszúl tudtam lassúzni ahányszor valaki akart velem táncolni mindig ráléptem a lábára-csukta be a szemét.

De mért nem laksz együtt a szüleiddel?-kérdeztem rá.

Azért mivel mindig elfoglaltak soha nem lennének otthon és folyton utazgatnak a munka miatt ezért én egyedül lakom és azért van olyan sok "szolgám"-mesélte Castiel.

Nem akartam hozzá szólni vagy kérdezni mivel már nem rám tartozott a többi dolog, de egy nem hagyott nyugodni ezért arra rá kérdeztem.

Én, mért vagyok itt?-néztem rá.

Három dolog miatt-közölte.

Tessék?-lepődtem meg.

Az egyik az azért, mert mondtam, hogy büntetést kapsz-mondta Castiel.

Te...-akartam tovább mondani de beleszólt.

A másik azt hittem tudsz lassúzni és talán segítenél ezzel kapcsolatosan-folytatta Castiel.

Nem vagyok tö....-de erre megint beleszólt.

A harmadik meg az, hogy nem akartam egyedül maradni a bulin mivel a szüleim el lesznek foglalva a vendégekkel és én meg nem akarok unatkozni-fejezte be a mondatát Castiel.

De, mért nem kérdeztél meg?-néztem rá.

Nem válaszolt semmit hanem csak nézett felfele.Egy kis darabig csöndben voltunk de a csönd nem maradt sokáig.

Amanda?-nézett rám Castiel.

Hm?-néztem rá.

Szeretném ha maradnál a bulin maradsz?-de még mindig engem nézett ráadásul picit pirulva egyben komolyan.

Egy kicsit gondolkodtam a dolgon de arra jutottam, hogy:

Igen maradok szívesen-mosolyogtam.

Erre Castiel csak nagy szemekkel nézett rám kis pirulással együtt.

Mi az?-néztem érthetetlenül rá.

Semmi gyere-mosolygott ismét furán és felállt.

Háát...jó-erre én is felálltam és bementünk a házba.

*Házban*

Ekkor megint rengeteg ember vette körül Castielt.

Castie ezt oda tegyük?........Castiel segíts......Castiel melyik legyen?-rengeteg kérdést tettek fel a szólgák Castielnek.

De ő mindenre választ mondott vagy segített.Utolsónak az étel kostlását csinálását hagyta meg.

*A konyhában*

Segített a szakácsoknak, hogy mit főzenek még vagy milyen szalvéta, tányér legyen.Sok mindent kostolgatott, hogy mi kel bele vagy jó.A sütik ízletek neki a legjobban habár nekem is az ízletek volna.

Megkostolód?-kérdezte tőlem Castiel.

Igen-mondtam.

El akartam venni tőle a villát, de elhúzta a kezét.

Áh-áááh nem adom oda a villát én kóstoltatom meg veled-mosolygott.

Nagy nehezen rá vettem magamat, hogy megetesen, de nagyon lassan közelítettem a fejemmel közben pirulva.

Na milyen?-kérdezte a szakács.

Nagyon finom-mosolyogtam rá.

Akkor jó-mosolygott vissza a szakács.

Megkérdezhetem, hogy van esetleg vagy csinálnak gyümölcstortát?-néztem közben az összes sütire ami kész volt és kint volt az asztalon.

Persze parancsoljon hölgyem-mosolygott.

Elvettem Castieltől a villát mivel épp a szakáccsal beszélt én pedig megkostoltam a gyümölcstortát.Isteni fiom volt.

Castiel-szóltam neki.

Hm?-ekkor egy percre abba hagyta a beszélgetést a szakáccsal és hátra fordult én meg röktön megetettem a gyümölcstortával.

Na szerinted milyen?...mert szerintem isteni finom-mosolyogtam rá.

Hmm....tényleg finom főleg azért mivel te etettél meg vele-mosolygott vissza azzal a fura mosolyával.

Én meg csak pirultam és lefagytam, hogy mit tettem.Ekkor arra gondoltam, hogy a süti teljesen elvonta volna a figyelmemet?.

Köszönjünk a kóstolót-szólalt meg Castiel.

Máskor is.....megkostoltok egy újfajta sütit most jött ki a sütőből?-mondta a szakács.

Nem, mert mennünk kell-mondta Castiel.

Csak neked kell menni, én még maradok megkostolom azt az újfajta sütit-néztem minden fele.

Amikor épp hozta a szakács elakartam venni tőle, de Castiel elhúzott onnét.

Héé Castiel-néztem hátra.

Nincs több kóstoló-mondta és megfogta a csuklómat és elráncigált a konyhából.

Mikor kimentünk elengedte a csuklómat és menni akartunk tovább, de egy cseléd megálította Castielt mivel beszélni akart vele.Én ekkor arra gondoltam, hogy vissza osonok a konyhába mivel úgy sem figyel rám Castiel.Mentem egy lépést és már röktön megfogta a karomat és addig nem eresztette el amíg nem fejezte be a beszélgetést a cselédlánnyal.

Nyugi fogsz enni a bulin is-szólt hozzám Castiel.

Jó, jó...most hová akarsz vinni?-kérdeztem rá.

Majd meg tudod-közölte és ment tovább én meg csak követtem.

Nem sokat mentünk csak egy másik folyoson volt a megállomásunk.Amikor bementünk körülvettek minket ismét.De ahogy láttam ők öltőztetők voltak.Engem egy csomó nő vett körül.

Castiel mit is csinálunk itt?-kérdeztem.

Ők fognak átalakítani-közölte Castiel.

Castiel a barátnődet is elhoztad a bulira?-kérdezték az öltőzető lányok.

Mii? dehogy is ő csak egy b..ba...rát...om-először határozottan utána akadozva mondtam ki.

Ez mindegy is, később vissza nézek-elakart indulni az ajtó felé, de a lányok megszólaltak.

Miben legyen?-kérdezték.

Valami csinos kis ruhában-kacsintott rám és utána távozott.

Mikor Castiel maga után becsukta az ajtót a lányok röktön elkezdtek keresni valami szép ruhát és közben valamelyik még sminkelt is.Azt hittem ott fogok megörülni.Rengeteg ruhát kellett fölprobálnom mire megtalálták a tökéleteset a számomra.Útoljára a hajamat csinálták meg nem mondhatnám, hogy az volt a legjobb mind közül.

Kész vagy nézd meg magad a tükörben-mondta az egyik lány miközben a többi össze pakolt.

Megnéztem magamat a tükörben és csodálkoztam rajta, hogy ez én lennék-e?.

Na jó lett?-kérdezte.

Igen-köszöntem meg.

Örülünk, hogy tetszik de mi most megyünk.....ja a cipőd ott van a szék mellett azt még vedd fel-mondák és elmentek.

Még egy darabig néztem magamat a tükörben, de utána megnéztem a cipőt amit nekem adtak.Azt hittem lehidalok egy fehér magassarkú volt az.Kop-kop.

Bemegyek!-szólalt meg Castiel.

Amikor bejött röktön kérdezet tőlem valamit.

Hogy nézek ki?-kérdezte és félig a fejére tette a kalapot.

Ömm....jól-dadogtam ki pirulva.

Akkor haladok a célom felé-mosolygott.

Milyen célod felé?-probálta nem rá nézni.

Hadjuk...te is nagyon jól nézel ki-mondta pirulva.

Tényleg? Akkor megérte a szenvedést-mosolyogtam.

Mért szenvedtél?-mosolygott rám.

Igen...soha se voltam ilyen helyzetben, de soha többé nem is akarok lenni-közöltem.

Háát jó gyere, mert mindjárt kezdődik a buli-mosolygott furán rám.

Jó de először had vegyem fel a cipőmet-mondtam és leültem a székre és fölvettem a cipőt.

Amikor fölvettem felálltam.

Segítsek?-kérdezte mosolyogva Castiel és közelebb jött.

N..nem kell megyek-mondtam.

Mentem egy lépést és majdnem előre estem de belekapaszkodtam Castiel ingjébe így nem történt semmilyen esés.

Ez történik ha nem engeded, hogy segítsek-nézett rám Castiel.

Öm nem d..di..rekt volt-néztem föl és ránéztem pirulva.

Elhiszem-és megint furán mosolygott rám.

B...bo...bocsánat-mondtam és elengedtem az ingjét és hátráltam.

De Castiel vissza húzott és közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgta.

Ha ilyen ártatlanúl kérsz bocsánatott akkor nem fogok megbocsáltani neked vagy ha többször mondod, egyenlőre ez csak figyelmeztetés-sútogta.

Na menjünk-mondta és megpuszilta a homlokomat.

*Bálterem*

Amikor bementünk tele volt legalább 100 emberrel a terem.

Jézusom ennyien eljöttek-néztem nagy szemekkel körbe.

Igen mivel majdnem mindenhonnan vannak munkatársak vagy barátok-mondta Castiel.

Még nem igazán tudtam menni a cipőben,de elengedtem Castielt és nagyon lassan megbirkoztam, hogy eljussak az ételekhez.

Mért engedtél el azt hittem nem tudsz menni ebbe a cipőbe?-nézett rám miközben vettem a gyümitortából.

Még nem tudok benne menni, de rávettem magamat, hogy egyedül eljussak idáig-közben néztem mindenféle finomságokat.

Jó de máskor szólj, hogy hová mész vagy menni akarsz jó?-kérdezte.

Igen, igen-mondtam.

Miközben falatoztam Castiel csak nézett engem egész végig.

Mért nézzel nem a vendégekkel kénne most foglalkoznod?-kérdeztem tőle.

Ők ráérnek-mondta Castiel.

Még egy kis darabig ettem után abba is hagytam egy időre.

Na végre végeztél az evéssel-nézett rám.

Mért?-néztem érthetetlenül rá.

Felkérhetem egy táncra?-nézett rám a komoly tekintetével.

Hogy mi? Tudod, hogy milyen rossz vagyok benne-néztem le.

Nem érdekel-pirult el és komolyodott egyaránt közben nyújtotta felém a kezét.

De nem mondtam rá semmit csak megfogtam a kezét és mentünk táncolni ahol a többiek és táncoltak.Most kivételesen nem léptem egyszer se a lábára.

Lenne egy kérdésem mikor várt pörgősebb zenére mint például rock zenére?-kérdeztem lassúzás közben.

Háát soha a szüleim gyülőlik a rockot...de nagyon meg lepp, hogy szereted a rockot-közölte Castiel.

Mi ebben a meglepő mindig azt hallgatom csak nem tudsz róla-néztem rá.

Akkor jó ki a kedven bandád?-nézett rám mosolyogva.

A Winged Skull ők nagyon jók-mosolyogtam.

T..tudod, hogy kik vannak benne a bandában?-csodálkozott.

Sajnos nem tudom csak annyit, hogy az énekes neve Lysander mivel a lemezeken sokszor csak ő van rajta-mondtam szomorúan.

Tudsz róluk valamit?-de Castiel csak fagatott tovább.

Háát, hogy egyre jobban teljesítenek, sok lemezt adnak el a zenéjük nagyon jó ezért én úgy gondolom, hogy fölfognak kerülni a csúcsra-válaszoltam a kérdésére.

Akkor lesz egy kis meglepetés neked-kacsintott rám.

Mi ezt nem értem-néztem rá.

De megszólalt Castiel telefonja így abba hagytuk a lassúzást.

Majd meg láttod addig is hozzol nekem egy sütit?-kérdezte és felvette a telefont.

Persze-néztem rá még mindig furán egy darabig utána elmentem a sütiért.

Megfordultam és Castielel találtam szembe magam.

Itt a sütid-mondtam és felé adtam a tányért.

Most hagyad a sütit inkább gyere, mert itt a meglepetésed-mikor befejzte a mondatát elvette tőlem a sütit letette az asztalra megfogta csuklómat és elvitt a meglepetés felé.

A meglepetés nem más mint Lsander volt.

L...lyasder-lepödtem meg.

Üdvözlöm Amanda-ekkor megfogta a kezemet és megpuszilta.

Honnan tudod a nevemet?-néztem érthetetlenül rájuk.

Onnan tudom, hogy Castiel mondta és meg azért is mivel mindig beszél rólad egy kicsit-szólalt meg Lysander.

Ti barátok vagytok?-kérdeztem rá.

Igen de még......-akarta volna mondani ha Castiel nem tapasza be a száját Lyasdernek.

Rosszat mondtam?-kérdezte Castielt.

Amanda kérlek bemennél-szólt hozzám Castiel.

Persze örültem, hogy találkozhatm veled Lysander szia-elköszöntem és bemetem.

*Lysander és Castiel beszélgetése*

Ne mond el neki, hogy én is benne vagyok a bandába majd idővel elmondom neki, de nem most röktön akarom neki elmondani az egészet-amikor Castiel befejezte megfogta Lysander vállát.

Háát jó...ahogy akarod-mondta Lysander és ő is megfogta Castiel vállát.

Köszi...akkor hagylak elmenni szia-köszönt Castiel.

Szia majd holnap-köszönt el Lysander is.

*Bent*

Hol van Lysander?-kérdeztem Castieltől.

Ja fontos elintézni valója van így is nagy nehezen jött el-mondta Castiel.

Értem....hány óra van?-kérdeztem Castiel mivel elég sötét volt már.

9 óra múlt el-nézett rá az órára.

Jézuss akkor haza kénne már, hogy menjek-akadtam ki.

Nyugi haza viszlek csak még maradj egy kicsit had mutassalak be a szüleimnek-kért meg Castiel.

Rendben-mondtam és oda mentünk Castiel szüleihez.

Sok mindenről beszélgetünk és egyszer csak megint elhagzott a barátnő kérdés, hogy én lennék-e Castiel barátnője.De én természetesen mindent le tagadtam.Nem hittem el, hogy minenhol ez kerül szóba hiszen a fene lenne Castielel együtt.Nem sokáig beszélegtünk mivel a vendégek is akartak velük beszélgetni így elköszöntem és arébb álltam.

Gyere-erre Castiel megint megfogta a csuklómat és egészen az udvarig ráncigált el.

*Udvar*

Castiel mennem kénne már haza-közöltem neki.

Jó, jó de előtte ezt nézd meg-mondta és az égre mutatott.

Ekkor egy hatalmas tüzijáték robant az égre utána meg még több egymás után.

Azta de szép!-csodálkoztam rajta.

Amanda-szólt hozzám Castiel a hátam mögött.

Hm?-néztem hátra kicsit boldogan.

Ahkm.....köszönöm, hogy itt maradtál és bocsi, hogy a szüleim fagatóztak-pirult el Castiel.

Nagyon szívesen én is jól éreztem magam és a szüleid nagyon kedvesek voltak nem zavartak a kérdéseik-mosolyogtam rá.

Akkor jó-fujta ki magát.

Castiel...Castiel ezt nézd mekkora-megfogtam a kezét és mutatam egy hatalmas tüzijátékra.

*Castiel gondolata*

Amikor ezt csinálod azt veszem észre, hogy egyre jobban kedvelsz közelítesz hozzám és én ennek örülök.Remélem ez így is marad egy ideig, mivel nem tudom, hogy de már az első nap.......

Castiel nem figyeltél elöbb volt egy nagyon szép tüzijáték az égen-mondtam neki.

M..mi én láttam-szólt vissza a valóságba Castiel.

Biztos? milyen színű volt?-néztem rá furán.

Háát.....öm..izé piros egyben sárga-tippelte Castiel.

Áhááá te tényleg nem figyeltél-mutatam az újjammal rá.

Erre csak fölröhögött amit nem értettem igazán.Amikor vége volt a tüzijátéknak elköszöntem a szüleitől és átöltőztem azután haza vitt Castiel helikopterrel.Otthon nagy nehezen letudtam törölni a sminket után vettem egy jó kis fürdőt és mentem aludni mivel más nap már iskola.

*Reggel*

Elaludtam ezért rohantam be a suliba.De épp beértem vagy nem amikor az udvaron össze futottam Sammel.

*Kint az udvaron*

Huhhh nem késtem el-fujtam ki magam.

Mi?? Ez már a második szünet Amanda-szólt hozzám Sam.

Hogy mi!?-kiabáltam.

Mért késtél el?-aggodóan nézet rám Sam.

Kinyirom azt a zaklatót!-kiáltotam és néztem, hogy hol van Castiel.

 Jól vagy? Kire mondod?-nézett rám furán.

Áháá meg vagy-ott hagytam Samat és oda mentem Castielhez aki csak furán mosolygott rám.

Ez nem szép Aman elalszol hát ilyet-mosolygott.

Lányok elmenétek egy kicsit?-kérdeztem tőlük.

Jó de mindjárt vissza jövünk-mondták és távoztak Castieltől.

Hogy teheted ezt?-kérdeztem mérgesen tőle.

Én nem tettem semmit te maradtál ott-mosolyogta.

Nem te.....-tovább akartam mondani Castielnek a magamét de Sam megfogta a vállamat és elkezdte rángatni.

Amanda-rángata a vállamat Sam tovább.

Oda néztem és lefagytam.

K..ken....kentin-akadoztam végig a mondatomat.

 

 

 

 

 

 

 

10.rész

 Meglepődések hátán.

Folytatás.....

T..te vagy az?-kérdeztem az előttem álló Kentint.

Igen!-mosolygott.

De....de ez, hogy?....mit keresel itt?-kérdeztem egyfolytában.

Mindent elmesélek de......-hagyta félig befejezve a mondatát.

Mi az?-néztem rá félig rémülten félig peddig boldogan.

Van még egy kis meglepi-közölte Kentin.

Mi lehetne ennél jobb meglepetés-ugráltam örömömben.

Megláttod-mosolygott.

Ekkor felénk jött egy kék hajú lila szemű fiú.

Ne már!!-kiáltottam örömömben.

Helló kicsi Ama!-köszönt nekem Alexy.

Istenem el se hiszem, hogy itt álltok velem szemben-mosolyogtam.

Láttom változtál-nézett rám föntről lefele Kentin.

Az lehet de ti nem igazán na jó vicceltem-nevetem.

Mindjárt jövünk-mondta Kentin és Alexy.

Kik voltak ezek?-kérdezte Sam.

Ők régi barátok az általánosból-mosolyogtam.

Castiel meg csak bámult rám átlagosan miközben elmeséltem Samnak.

Mért nézel így rám?-kérdeztem Castietől.

Azt gondoltam, hogy egy értelmes választ fogok tőle hallani ami sajnos nem így volt.

Láttod örülnöd kénne, hogy elkéstél-mosolygott rám.

Hogy mi? Te most direkt tönkre akarsz tenni?-néztem rá mérgesen.

 Nem épp ellenkezőleg-közelebb jött hozzám és belesugta a fülembe utána elment mosolyogva.

Te....!-pirulva kiáltottam.

Nyugodj meg Amanda mit mondot?-nézett rám.

Semmit-mondtam meg Samnak.

De ekkor egy szőke hajú lány állt előttem.

Te vagy az a lány aki átvette az irányítást az osztály fölőtt és elprobálja csábítani Castielt!-nézett rám mérgesen a lány.

Tessék erről szó sincs-közöltem neki.

Szemmel tartalak téged-közelebb hajolt utána meg távozott az a lány.

Ki volt ez?-kéredeztem Samtől.

Ő Amber több mint egy hetet volt felfüggesztve, mert valamit csinált amikor még nem volt fölfüggesztve akkor uralkodott az osztály fölött-nézte mérgesen Ambert.

De miket állít nem is igaz-akadtam ki.

Na megyek ebédelni-mondta Sam és elment.

Én leültem a padra és vártam Alexyt és Kentint.Egy kis idő múlva vissza jöttek és elmeséltek mindent.Amikor Kentin ott tartott, hogy ide iratkoznak Alexyvel úgy örültem neki.Még azt is elmesélte Kentin, hogy ő volt Kolor csak nem akarta elöbb elmondani ezt a fantaztikus hírt, ezért álcázta magát.Volt egy megérzésem akkor, hogy ő az csak féltem magamnak beismerni.Kicsit beszélgetünk, hogy mi történt velük azóta amióta nem találkoztunk utána mentem órára.Órák után nem találkoztam a két fiúval mivel még csak most íratkoztak ide azért hamarabb haza mentem.Amikor haza mentem elmeséltem a mai napomat anyának és után lefürödtem és később peddig lefeküdtem.

*Reggel*

Frissen és üdén keltem fel.Boldogan mentem le enni a reggelimet utána pedig ugrálva mentem az iskolába.Sam nagyon meglepődött, hogy mi ez a boldogság rajtam.

*Gimi udvara*

Mért vagy ennyire boldog?-nézett rám Sam.

Hát azért, mert együtt lesz óránk Alexyvel és Kentinel-mosolyogtam.

Még erről ne álmodoz-mondta egy hang a hátam mögött.

Megfordultam és tudtam, hogy Castiel az.

Képzeld el nem fogod elszúrni ezt a csodás reggelt-mondtam ki egyenesen.

Haha márpedig ezt fogom csinálni-mosolygott rám furán.

Mégis, hogy?-kulcsoltam össze a kezemet.

Úgy, hogy még nem jöhetnek be a barátaid veled együtt órára, mert el kell, hogy teljen kb. olyan 5 nap-mosolygott.

Eddig tartott most komolyan megfolytom ezt a gyereket-mondtam mérgesen és közeledtem felé.

Ahoz el kel, hogy kapjál-mosolygott és elkezdett futni a haza vezető utón (másnéven: a kapuhoz)

Várjál csak!-kiáltottam és futottam utána.

De Amanda az óra!-kiáltotta nekem Sam amit nem is hallottam.

Futottam utána ahogy csak tudtam és a parkban kötötünk ki mikor egyszer csak szemelől vesztettem.Megakartam keresni azt az idegesítő Castielt, de ránéztem az órára és azt láttam, hogy már rég elkezdődött az óra.Vissza futottam az iskolához vezető úton és röktön bementem a terembe.A tanárnő és az osztálytársaim csak néztek, hogy az óra közepén épp betoppanok.Sajnos megint kaptam büntetést hálla a zaklatotól.Amikor vége volt az órának Amber beráncigált a szertárba beszélgetni.

Figyelmeztettelek, de akkor mégegyszer elmondom ne lássalak Castiel közelében világos?-kérdezte mérgesen Amber.

De nem érted, hogy......-folytatni akartam tovább de Amber beleszólt.

Engem egyátalán nem érdekel.... na adj 1500 Ft-ot-kérte.(Amber)

Nem adok-szóltam hozzá kicsit mérgesen.

De annak ellenére amit mondtam hidegen hagyta és elvet tőlem 1500 Ft-ot.

Pááá...-mondta és lelépet.

*Gondolatomban*

Nem így képzeltem el a mai napomat, de mért pont velem történik ilyen.?

Kimentem a szertárból és röktön Samhaz mentem oda, hogy miket képzelt el Amber.Olyan mérges volt Sam mint még ahogy soha nem láttam.Az órák végeztével nagyon meglepett, hogy Castielt sehol se láttam, de sajnos egy kis ideig.Mivel amikor készültem haza menni láttam, hogy ott áll a kapuban.Probáltam elruhában lenni, de nem igazán jött volna össze, ezért csak a kapucnit húztam a fejemre és magam elé tettem egy könyvet.Amikor épp elmentem mellette észre se vett de ez már a csodák, csodája volt.Nyugodtan mehetem haza túl nyugodtan.Röktön letettem otthon a cucomat és vissza mentem a suliba, hogy megnézem mit csinál Castiel.De még mázlim volt, mert ott ácsorgott a kapunál.Elbújtam egy autó mellett, hogy nehogy észre vegyen ami sikerrel járt szerintem.Egyszer csak azt vettem észre, hogy Lysander is ott van már és bemennek a suliba.Majdnem oda akartam menni Lysanderhez, mert nagyon birom őt meg a zenéjét is de nem tettem meg.Vártam olyan 1-2 órát, hogy jöjjenek ki mivel már sötét volt és egyben azért is mivel csak nem az iskolában akarnak északázni.De nem jöttek ki ezért én mentem haza.Úgy furdalt a kíváncsiság ezért egyszemhunyást se aludtam aznap.

*Suliban órán*

Így ismét elkéstem a suliból.Ráadásul dolgozatott írtunk ami teljesen kiment a fejemből és ezt követően arra jutottam, hogy nem lesz meg még a négyesem se.

*Szünetben*

Mindenki kiviharzott a teremből és az udvar felé vették az irányt ahogy én is.

Amanda nem nézzel ki valami jól-szólt hozzám Sam.

Tényleg??-mondtam émelyegve.

Gyere jobb ha leülünk a padra-megfogta a kezmet és leültünk.

Mi történt tegnap veled?-aggódva kérdezte Sam.

Igazság szerint amikor haza mentem röktön vissza jöttem a suliba és láttam, hogy......-mondtam volna ha valaki nem hozza rám a szívbajt a hátam mögött.

Mit láttál a suliban?-kérdezte Castiel.

Erre gyorsan felpattantam a padról és felé mutattam az ujjamal.

Semmit se láttam!-közöltem Castielnek.

Nem dölök be ennek-nézett rám a komoly tekintetével.

Ahhh....mért kell neked mindent tudnod?-rogytam össze a földön.

Hah?-nézett rám furán Castiel.

*Csöngetés*

Gyere Amanda-szólt hozzám Sam.

Megyek-és futottunk be a terembe.

Az órán arról volt szó, hogy itt lenne egy zenekar aki élő koncertet adna nekünk.De ez csak egy kis kikapcsolodás volt a tanároktól.Többen is rákérdeztek, hogy melyik zenekar lesz itt erre Andi néni azt válaszolta, hogy a Winged Skull.Én azt hittem ott helyben elájulok a hallatától.Az órák végeztével hazamentem és röktön ugráltam a boldogságtól.

*Másnap az iskolában*

Röktön a Dökös terem felé vettem az irányt, hogy megkérdezem mikor lesz a koncert.

Szia Nataniel-köszöntem neki.

Szia mit szeretnél megtudni?-kérdezte mosolyogva Nataniel.

Azt, hogy mikor lesz a koncert-izgatottan ugráltam közben.

Holnap-közölte.

Tényleg??? Alig várom-mosolyogtam és kimentem a Dökös teremből.

Egészen a folyosó végéig ugráltam amikor oda akartam menni Samhez, hogy megmondjam a jó hírt valaki megfogta a csuklómat.

Beszélhetnénk?-kérdezte Nataniel.

Persze-mosolyogtam rá.

Kimentünk az udvara és röktön el is kezdte mondani azt amit akart.

Hallottam, hogy Amberrel nem jössz ki-nézett le Nataniel.

I..igen de lehet, hogy adnom kell neki egy kis időt, hogy megkedveljen......bár félek, hogy ez nem fog működni mivel már tett egy olyat ami.....-kezdtem egyre jobban halkulni.

Amanda mit tett veled?-nézett rám aggódó szemekkel.

Semmit hanyagoljuk ezt a témát-mosolyogtam.

De ezt nem tehetem mivel ő...ő a hugom és tudni akarom mit tett veled!-kiáltotta Nataniel.

De ezen csak csodálkozni tudtam.

T..tessék?-néztem nagy szemekkel rá.

Erre Nataniel berángatott egy üres terembe.

Igen Amber a hugom ezért kérlek mond el-mondta kicsit nyugodtaban Nataniel.

Kiabált velem, elvette a pénzemet és hát.....úgy ahogy megfenyegetett-mondtam halkan.

Bocsánat az ő nevében-mondta és megölelt.

Semmi baj-erre én vissza öleltem.

Na irány meg kell beszélni a holnapi napot Andi nénivel, hogy hol fognak fellépni!-mosolyogtam.

Ah igaz-mondta kedvetlenül.

Na gyere-megfogtam a csuklóját és átmentünk abba a terembe ahol az osztályfönőki lesz.

Andi néni még nem tudta, hogy hol tartsuk meg a koncertet.Ezért ötleteket vártunk ami be is jött, mert Irisznek volt egy ötlete, hogy a torna teremben legyen.Ebbe mindenki beleegyezett és ezután következett a díszek.Nataniel azt mondta Andi néninek, hogy lent a pincében vannak még díszek.

Én lemegyek-jelentkeztem.

Oh köszönjük Amanda-mondta Andi néni.

Biztos jó ötlet ilyen kézbalábas lányra bizni, hogy hozza fel a díszeket?-szólalt meg Amber.

Ha jónnak láttod lemehetsz vele a díszekért-mondta Andi néni Ambernek.

Öm... köszönöm de nem piszkítom be az új felsőmet-magyarázta Amber.

Akkor ne beszéljen így-mondta Andi néni.

Mielőtt lemennék valaki meg mondaná, hogy hol van?-vakartam a fejem mosolyogva.

Én megmutatom-mosolyogta Sam.

Sam majd gyere vissza, mert feladatom van a számodra-mondta Andi néni.

Rendben-erre Sam becsukta maga mögött az ajtót.

Amikor már ott voltunk, megmondta, hogy menjek le és ott megtalálom a pincét.Megköszöntem és lementem.Kinyitottam az ajtót és arra lettem figyelmes, hogy föl van kapcsolva a villany.Egy kicsit megijedtem de tudtam, hogy nincs itt senki ezért nem pánikoltam.Jól szemügyre vettem a helyett ahol rengeteg doboz volt egymás hegyén hátán.Néztem a dobozokat, hogy melyikben vannak a díszek, de eddig egyikbe se láttam, egyszer csak egy kis résznél megláttam Castielt ahogy ülve kinéz az ablakon és az ölében pedig egy gitárt tart.Nem tudtam, hogy oda menjek e vagy se, de a végén úgy döntöttem, hogy oda megyek.Leültem mellé és elkezdtem hozzá beszélni.

Castiel baj van?-kérdeztem tőle.

Semmi csak nem tudom eldönteni, hogy elmondjak valakinek valamit vagy ne-nézett ki az ablakon Castiel.

Öm.....hát az attól függ, hogy kicsoda, mit akarsz neki elárulni és az hogy megbizól e benne-néztem rá.

Mindegy....mit keressel itt?-kérdezte Castiel.

Ja a díszekért jöttem mivel a Winged Skull föl fog lépni holnap ezért szépnek kell, hogy legyen a tornaterem-méztem rá a dobozokra.

Biztos alig várod-forgadta a szemét Castiel.

Igen-nevettem fel.

Castiel te tudsz gitározni?-néztem rá.

Ja tudok-nézett rám.

Akkor hagy lássam, hogy nem hazutsz játsz valamit-néztem rá alaposan.

Fáj, hogy nem hiszed el-erre bevetette azt a furcsa mosolyát és elkezdett gitározni.

El se hittem, hogy Castiel ilyen káprázatosan tud játszani a gitáron bár egy kicsit ismerős volt a dallama.

Amikor befejezte röktön kommenteltem.

Öm nem rossz nagyon ismerős volt a dallama a Winged Skulltól, de nem rossz-fogtam az államat.

Tényleg csak ennyit tudsz rá reagálni, hogy: NEM ROSSZ?-ekkor egy kis mosoly bukkant elő az arcán.

Dehogy is nagyon-nagyon jó volt-mosolyogtam és megböktem a vállát.

Azért-erre vissza bököt.

De ne szánd el magad attól, hogy megdicsértelek, hogy milyen ügyes vagy........-és csak mondtam és mondtam.

*Eközben Castiel gondolata félig nem figyelt oda*

Sikerült felvidítanod Aman ha te nem lennél itt akkor nem is lenne élvezetes bejönni iskolába, plusz olyan vagy mint más nem ezért birlak.

*Én*

.........sok dolog történhet még-fejeztem be a mondatomat.

Hahahahahaha-röhögött Castiel.

Hé...t..te min röhögsz........csak nem megint elbambultál miközben neked itt csacsogok?-néztem rá furán.

V..ve...vel..ed........-röhögött egyfolytában.

Mi van velem!?-kérdeztem rá.

V..ve...led.....m..min..minde...n....-röhögött.

Most komolyan nem akarod abba hagyni a röhögést, hogy megértsem mit akarsz mondani!?-emeltem kicsit fel a hangomat.

De még mindig egy kicsit kuncogott.Valakitől vagy valamitől ami szerintem rejtély marad.

Na jó itt hagylak szia!-megfogtam azt a dobozt amiben a díszek voltak és kiviharzóan kimentem a pincéből.

*Gondolatom*

Valyon mi ütött belé?

Probáltam sietni ne, hogy azt higgyék történt valami baj.Kimentem az udvarra onnan tovább pedig a tornaterembe mentem be.

Itt vannak a díszek-mondtam.

Nagyszerű akkor holnap fogjuk földíszíteni a tornatermet mivel látszódik mindenkin, hogy elfáradt-közölte Andi néni.

Én még birom szívesen rááldozom a mai napomat, hogy földíszítsem a tornatermet-mondtam Andi néninek.

Én is.....én is segítek....én is-szólalt meg Sam, Nataniel és Irisz.

Háát jó a belső díszítést rátok bizuk, de a kintit azt a többiek holnap elvégzik jó?-kérdezte Andi néni mindenkitől.

Rendben!-egyszerre kiabáltuk.

Sok sikert!-modták és elmentek.

*1-2 órával később díszítés közben*

Köszi, hogy segítetek nekem-mosolyogtam.

Ugyan nincs mit-mondta Sam.

Tudjátok, hogy lenne élvezetesebb díszíteni?-kérdezte Irisz.

Csak néztünk, hogy mire akar kilyukadni ezzel a kérdéssel.

Ne nézzetek így......zenére gondoltam-erre Irisz bekapcsolta a magnót.

Hihihihi tényleg így sokkal jobb-mondtam neki.

Szinte a lányok táncra fakadtak csak Nataniel mosolygott az egészen.De ezt nem hagytam megfogtam a kezét és kényszerítettem, hogy táncoljon vagy legalábbis hasonló mozdulatokat csináljon.

Gyerünk Nataniel-megforgadtam és hagytam hagy táncoljon egy kicsit egyedül is.

Meg is tette táncolt díszítés közben.Nagyon jól szórakoztunk együtt örültem, hogy ilyen jó barátaim vannak.Utoljára a lufik hiányoztak felfujtunk párat és szórakoztunk azon, hogy kinek milyen vékony lett tőle a hangja.

Huu milyen sötét van már nem?-kérdezte nagyon vékony hangon Nataniel.

Hihihi igen-szintén vékony hangon nevetett Sam.

Én el fáradtam-mondtam én is vékony hangon és neki döltem a falnak.

Én is....én is-mondta a két lány.

Én nem igazán-szólalt meg Nataniel.

Az meg, hogy?-nézte Sam Natanielt csodálkozva.

Olyan fáradt voltam, hogy lassan lecsukodott a szemem, de még úgy ahogy félig oda tudtam fülelni, hogy Nataniel mit mondott az előbb de utána már elaludtam.

Háát a Dökösöknek nincs idejük piheni..... ezért ha akarod Amanda haza kísérlek-mondta Nataniel de mind hiába, mert nem hallottam már.

Nataniel-szólt hozzá Irisz.

Mond?-nézett Iriszre Nataniel.

Elaludt Amanda-mosolygott Irisz.

 Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki rám terít egy meleg pulóvert.

Mit csináljunk vele?-kérdezte mosolyogva Sam.

Haggyuk itt-közölte Nataniel.

M..mi? ezt nem.....-ellenkezet a két lány de Nataniel beleszólt.

Nyugi én itt maradok a suliban úgy is van még pár dolog amit el kel intéznem, mint Dökös elnök-erre felállt a földről Nataniel.

Biztos?-kérdezték egyszerre.

Igen....na menjetek, mert már este 10 óra van-nézett az órára Nataniel.

Rendben köszönjük.....szia-köszöntek el.

*Reggel bent a tornateremben*

Kezdtem ébredezni és azt láttam, hogy a tornateremben vagyok Nataniellel aki a vállamon alszik.

Jézusom a tornateremben aludtam anya biztos kinyír, hogy hol voltam......de Nataniel mit keres itt, mért nem ment haza?-mondtam saját magamnak.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy Nataniel is kezd felébredni.Amikor kinyitotta a szemét röktön föltette a fejét.

N..nataniel, mért nem mentél haza?-kérdeztem tőle.

Jaj baker-mondta és kifutott a tornateremből.

Mi ütött belé?-kérdeztem magamat.

Egy kicsit megnéztem, hogy minden megvan e a helyén utána pedig kimentem a tornateremből.Azt vettem észre, hogy már a kinti díszítést csinálják.

Jó reggelt!-köszöntek nekem.

Oh...jó reggelt!-köszöntem vissza nekik.

Annyira meglepődtem, hogy már szinte minden készen volt a koncertre.

Segítsek?-kérdeztem tőlük.

Áh nem kell tegnap a bentit csináltad a kintit bízd csak ránk.Te csak pihenjél.-mondták.

*Gondolatom*

De hisz végig azt csináltam csak pihentem.

Csöndben arébb mentem és neki döltem egy fának de az a csönd nem maradt sokáig mivel Castiel oda jött hozám.

Mi ez a kép az arcodon?-kérdezett rá.

Mi?.....Ja hát csak unatkozok, de különben boldog vagyok mivel látni fogom a Winged Skullt-mosolyogtam.

De ő nem mondott rá semmit ami igazán meglepett.

Mi az még mindig azon töröd a fejed, hogy elmond annak az illetőnek vagy se?-néztem rá furán.

Hát fogjuk rá-mondta nyugodtan.

Ha akarod segítek neked csak mond meg ki az az lány és én majd beszélek vele-megfogtam a vállát.

Honnan tudod, hogy lány az illető?-nézett rám.

Hmm....hát onnan, hogy már megint szeretnél egy barátnőt csak olyan félénk vagy, hogy nem birod elmondani neki-kuncogtam és megveregettem a vállát.

Hahaha sajnos nem talált drága Aman-mosolygott.

Áááá hányszor kell a szádba rágnom, hogy ne nevez Amanak!-felkiáltotam és megütöttem a karját.

Ezt meg se éreztem-mosolygott tovább.

De én nem birtam nézni azt a vigyort az arcán ezért elfordultam.

Haaa....szerintem inkább elmondom-motyogott.

Mit motyogsz?-fordítotam felé a fejem.

Beszélnem kell veled-közölte nekem.

Minek és miről?-kérdeztem.

A koncertről....-mondta.

A koncertről? Lefujták?? Ugye nem?-néztem rá aggódva.

Nem, dehogy is a koncert meg lesz tarva-mondta.

Akkor?-nyugodtam meg.

Maga a zenekaról van szó-nézett az égre.

Huh?-néztem rá érthetetlenül.

Azt mondtad még a partin, hogy Lysanderen kivül nem tudsz senki másról-mondta.

Igen de tudom, hogy van egy gitárosuk és egy dobosuk is csak ők még nem mutatkoztak be a világnak mindig a sötét fényben voltak elrejtve-néztem rá.

Pont erről akarok veled beszélni-nézett rám a komoly arcával.

Tényleg?-kérdeztem.

Te mennyire csíped őket?-kérdezte.

Én maximálisan is birom őket a zenéjüket is igaz nem ismerem őket de tuti jó arcok-mosolyogtam.

Én a zenekar......gitárosa vagyok!-mondta határozotan nekem.

Hogy mi??? Csak viccelsz.-néztem rá meglepődve.

Nem viccelek amikor a partin rákérdeztem, hogy ki a kedvenc bandád én felhívtam Lysandert, hogy jöjjön oda, hogy találkozatok csak te épp tömted a hasadat a kajával, de ha ez nem elég bízonyíték akkor majd megláttod a koncerten.-nézzet a szemembe.

Én nem tudtam már mit reagálni rá így elmentem és bementem a gimibe.Az agyam csak azon gondolkozott, hogy igazat mond e vagy se.Bár sok bizonyíték volt arra, hogy igazat mondott nekem Castiel.

*6 óra a koncert ideje*

A sok gondolkozás közben eltelt az idő és nem tudtam hazarohani átöltőzni.

Jaj a fenébe, hogy tudtam csak azon a vacakon gondolkodni most a tegnapi ruhámban leszek-akadtam ki.

Szia Amanda.....jézuss te mért nem öltöztél át?-kérdezte Sam.

Hát azért mivel nincsen itt ruhám mivel nem mentem haza-mondtam.

Jaj te szegény bárcsak tudnák adni egy ruhát de sajnos nem tudok adni-mondta szomorúan Sam.

Jaj semmi baj-nyugtattam meg.

De baj mi lesz ha téged választanak, hogy gyere fel a színpadra akkor.....-mondta volna még de beleszóltam.

Nem lesz olyan hiába ők a kedvenceim-mondtam.

Nekem ezt ne mond!-kiabált rám.

De....-mondani akarta valamit de nem jött ki a számon a mondat.

Haaaaa....na gyere menjünk a tornaterembe-megfogta csuklóm és vezetet.

Mikor oda értük rengeteg ember volt ott.Szinte egy hatalmas csapat.De mi nagy nehez Sammal előre furakodtunk így legelől voltunk ahól lehetet látni a banda hangszereit.Egy kis idő elteltével el is kezdődött a koncert.

Sziasztok! Örülünk, hogy itt lehetünk veletek hát akkor kezdődjön a koncert!-kiáltott a közönség felé Lysander.

Nagyon jó volt addig míg ki nem jelentették ki léphet fel a színpadra.

Két fiú jóvoltából nyert.....Amanda Russo-kiáltotta Lysander és felém nyújtotta a kezét.

Én??-néztem rá meglepetten.

Lysander csak bólintott mosolyogva és felsegített a színpadra.

Nagy tapsot a nyertesnek!-kiáltotta Lysander.

Erre mindenki tapsolt nekem és kiabált.

Amanda megtisztelsz minket azzal, hogy énekelsz velem?-kérdezte tőlem Lysander.

Persze-mosolyogtam erre mindenki kiabált.

Akkor gyerünk fiúk.....egy, két, há...!-kiáltott a zenekar többi tagjára.

Mikor már volt zene akkor én is elkezdtem énekelni Lysanderrel.Annyira jó volt, hogy már azt hittem elolvadok.